Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - G. Vass István: Bakach-Bessenyei György tárgyalásai az Egyesült Államok megbízottaival Bernben, 1943. augusztus 28. és 1944. március 19. között : a Kállay-kormány béketapogatózásainak újabb dokumentumai / 153–205. o.

Bakach-Bessenyey György 1943—1944. évi tárgyalásai az Egyesült Államok megbízottaival 203 tenni, hogy ezt a támogatást reánk kényszerítsék, be fog következni az a sajnálatos állapot, hogy éppen a háború végső és döntő szakaszában újból és még az eddiginél is erősebb szálakkal fűzzük sorsunkat a németek elveszett ügyéhez és ennélfogva mindazok a lépések, melyek különböző vonalakon a túloldal irányában több-kevesebb sikerrel eddig történtek, veszendőbe fognak menni. Tekintettel arra, hogy csak Szovjetoroszországgal szemben táplált félelem és bizalmatlanság vezethetnek a fenti, az ország távolabbi jövőjét a legsúlyosabban veszélyeztető elhatározásra, szabadjon most már konkrétebb formában is felvetnem egy gondolatot, melyre több jelentésemben és levelemben utaltam, ti. hogy nem látja-e Nagyméltóságod lehetségesnek, hogy magukkal az oroszokkal érintkezésbe lépve megkíséreljünk velük olyan megegyezésre jutni, mely elhárítva az oroszok támadását Magyarország ellen, elkerülhetővé tenné a német segítség elfogadását? Nem tudom magamévá tenni azt az összes hazai hírekből kicsengő felfogást, hogy az oroszokkal nem lehet és nem is szabad tárgyalásokba bocsátkozni. Eltekintve attól, hogy a világ vezető hatalmai jelenleg szövetségben vannak Moszkvával, hogy Japán és Bulgária legnagyobb súlyt helyezik a korrekt viszony fenntartására, maga a német kormány is sokszorosan megbánhatta, hogy a Szovjet birodalommal való kapcsolatait oktalanul felborította. Nem hiszem, hogy ilyen körülmények között helytelen volna, ha magyar részről kísérlet történnék valamiféle közeledésre. Van egy történelmi analógia is, melynek súlyától nem tudok szabadulni. A XVI. század első negyedében ugyanakkor amikor a legkeresztényibb király, az Egyház Elsőszülött Fia, I. Ferenc francia király nyugodt lélekkel lépett szövetségre Nagy Szolimánnal, az akkori magyarság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hitetlen pogánnyal nem állhat szóba, elégtelen számú és fegyverzetű seregével szembe szállt vele és Mohácsnál olyan vereséget szenvedett, melynek következményeit még ma, négy évszázad után sem tudtuk kiheverni. Hol lenne ma a magyarság, ha nem szenvedte volna el a hosszú török háborúk szörnyű pusztításait és török rabságba hurcolt százezrek borzalmas vérveszteségeit? Szerbek, oláhok, bolgárok a török uralom alatt alig veszítettek népi erejükből, mi voltunk azok akik helyettük és a németek helyett szinte elvéreztünk. És még az elvi álláspontot, hogy ti. a törökséggel nem állunk szóba, sem tudtuk minden áldozat dacára megmenteni, sőt éppen a törökök támogatása tette lehetővé, hogy az erdélyi fejedelmek annyit-amennyit fenntartsanak a németség által fenyegetett magyar önállóságból. Természetes, hogy minden történelmi hasonlat sántít, de azt hiszem annyi biztosan állítható, hogy ha II. Lajos és tanácsosai világosan látták volna maguk előtt a következő századok eseményeit, igyekeztek volna más megoldást találni, mint a törökökkel való fegyveres összetűzést. Teljes tudatában vagyok annak, hogy mindabban amit itt előadtam, semmi sincs ami nem volna már régóta ismeretes. Ha ennek ellenére mégis felvetettem ezt a témát, azért történt, mivel meg akartam kérdezni, hogy Nagyméltóságod hajlandó volna-e hozzájárulni ahhoz, hogy — amennyiben más út nem állana rendelkezésre — magam tegyek kísérletet arra, hogy valamiféle kapcsolatba jussak az oroszokkal. Noha Svájc ismert okoknál fogva nem különösen alkalmas terep erre a célra, mégis még innen is többféle lehetőség nyílik egy ilyen összeköttetés felvételére. Itt van mindenek előtt a jelentéseimben már többször említett Szokolin,

184 kinek személyére és Moszkvához való viszonyára vonatkozólag éppen a legutóbbi napokban hitelt érdemlő forrásból új, és az eddiginél jóval kedvezőbb információkat kaptam. Van azonkívül itt egy Beleff

185 nevű volt orosz katonai attaché, akit úgy látszik a svájci kormány használ fel az Oroszországgal való kapcsolatai előkészítésére és akivel talán szintén módom volna érintkezést találni. 184 Szokolin — orosz diplomata. Személyéről nem sikerült bővebb információt szerezni. 185 Beleff — orosz diplomata. Személyéről nem sikerült bővebb információt szerezni. #