Levéltári Közlemények, 65. (1994)
Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - G. Vass István: Bakach-Bessenyei György tárgyalásai az Egyesült Államok megbízottaival Bernben, 1943. augusztus 28. és 1944. március 19. között : a Kállay-kormány béketapogatózásainak újabb dokumentumai / 153–205. o.
Bakach-Bessenyey György 1943—1944. évi tárgyalásai az Egyesült Államok megbízottaival 195 Ellenállásunkkal, mely az egész Duna-medencét kimozdítaná nyugalmi helyzetéből, komoly szolgálatot tennénk a szövetségesek (sajnos elsősorban az oroszok) ügyének. Mivel továbbá ellenállásunkkal de facto a szövetségesek oldalára kerülnénk, egy esetleges szovjet megszállás valószínűleg kevésbé rosszindulatú volna és azonkívül ez a körülmény lehetővé tenné barátainknak is, hogy szót emeljenek érdekünkben, amiről természetesen szó sem lehetne abban az esetben, ha a németekkel közösen védekeznénk. Nincs teljesen kizárva, hogy ha a németek, akiknek — különösen ha egyszerre több fronton is kellene komolyan verekedniök — nemigen lesz sok felesleges diviziójuk, látják, hogy fegyveresen is készek vagyunk megakadályozni, hogy a magyar medencében, illetve Kárpátokban felvonuljanak, ebbe belenyugszanak abban a reményben, hogy ezt a vonalat, mi amúgy is kénytelenek vagyunk tartani. Hasonló okokból, mint már fentebb jeleztem, az oroszok is esetleg szívesen eltekintenek attól, hogy néhány hadosztályukat a Kárpátok ellen küldjék és így a legszerencsésebb esetben mindkét megszállástól mentesülhetünk. Ilyen szerencsére számítani természetesen alig lehet, de rá akartam mutatni arra, hogy az egyetlen eshetőség, amikor elérhetjük azt a célunkat, hogy ne szálljanak meg és hadseregünk intakt maradjon, csak akkor következhetik be, ha a német „együttes védelemre" vonatkozó kívánságnak határozottan ellenállunk. Mégegyszer összefoglalva véleményemet tehát: ameddig csak lehet folytatni kellene az eddigi halogató politikát, viszont akkor amikor a front már olyan közel lesz, hogy a döntés tovább elodázható nem lesz, még fegyveresen is meg kell akadályozni a német támogatást. Tisztában vagyok ezen eljárás mérhetetlen nehézségeivel, valamint avval is, hogy az események forgatagában lehetetlen mindent pontosan előre megtervezni, (így pl. lehetséges, hogy az együttes védelem kérdése nem belülről a Duna medencéjéből, hanem a kelet felől menekülő német csapatoknak a Kárpátok vonalára való visszaözönléséből kifolyólag fog felvetődni), de le akartam szögezni, hogy megítélésem szerint a fent vázolt politika az, mely hazánk számára az aránylag legjobb esélyeket biztosíthatja. Bessenyey s. k. Géppel írt fogalmazvány. Követségi iktatószáma: 3/főn. — 1944. Az iraton található kézírásos feljegyzés szerint I. 14-én futárral küldték el. A gépelt dokumentum-összeállításban nem szerepel. 20. Budapest, 1944. január 15. Ghyczy Jenó' külügyminiszter Bakach-Bessenyey György követhez Cher Ami! Kérem közölni T[yler] úrral és saját vonalán leendő felhasználás végett Barcza követtel is: Az orosz haderő gyors előnyomulása 160 az egész magyar közvéleményben és a magyar hadseregben is rendkívüli hangulatváltozást idézett elő abban az irányban, amelyben a magyar kormány másfél év óta igyekszik az alapokat rendszeresen lerakni. Nem kívánom itten ismételni a szociáldemokrata párt, [a] zsidókérdés kezelés módjára, [a] függetlenebb 160 Az 1943. december 24-én indult nagyszabású szovjet hadászati támadás Poleszjétől a Fekete Tengerig (1400 km), illetve a Dnyepertől a Kárpátokig (250—400 km) terjedő térségben bontakozott ki. Az 1944 januárjában kialakult katonai helyzetre lásd: Ölvedi Ignác: Az I. magyar hadsereg története 1944. január 6-tól október 17-ig. Bp., 1989. 9—10.
