Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - G. Vass István: Bakach-Bessenyei György tárgyalásai az Egyesült Államok megbízottaival Bernben, 1943. augusztus 28. és 1944. március 19. között : a Kállay-kormány béketapogatózásainak újabb dokumentumai / 153–205. o.

188 G. Uiss István 17. Bern, 1943. november 20. Bakach-Bessenyey György követ Ghyczy Jenő miniszterhez Cher Ami! Barátaink örömmel vették tudomásul, hogy emberüket magyar kormány befogadni, hajlandó. Lemondtak ejtőernyő gondolatáról és Horvátországból fogják a szóbanforgó személyt határon átcsempészni. Kérik annak mielőbbi közlését, hogy illető, aki semleges útlevéllel lesz ellátva, mely horvát határhoz közel fekvő magyar hatóságnál jelentkezzék. Mivel nem tudják előre mely ponton fog határátlépés történni, kérik 2-3 helység kijelölését, valamint annak közlését, hogy jelentkezés határozott személynél történjék-e? Utóbbi esetben kérik illető nevének és rangjának közlését. Ezenkívül kérik egy 2 részből álló jelszó megállapítását, melynek elsejét az ő emberük mondaná be, másodikát magyar hatósági személy, mi által kölcsönösen igazolhatnák egymást. Tekintettel arra, hogy ha nem ejtőernyőveljön, nem hozhatja magával készülékét, kérik gondoskodni megfelelő adóvevő készülék rendelkezésre bocsátásáról.

147 Legutóbbi genfi megbeszélésünkön barátaink egy magyar katonai helyzetre vonatkozó részletes kérdőívet adtak át, melyet külön borítékban terjesztek fel.

148 Ezzel kapcsolatosan vita fejlődött ki köztünk, melynek folyamán hangsúlyoztam, hogy magyar kormány az ő kívánságukra: 1. nem küldött csapatokat Balkánra, 2. fenntartotta jogi kapcsolatot olasz kir. kormánnyal és csak de facto ismerte el Mussolinit, 3. magam és Fekete

149 útján értékes információkat nyújtott, 4. mindent megtett és meg is fog tenni oroszországi csapataink hazahozatala érdekében. Ezzel szemben ők sem határozott ígéretet, de csak komoly biztatást Magyarország jövő területi státusára vonatkozólag nem adtak. Ilyen körülmények között és különös tekintettel arra, hogy ők szovjet szövetségesei, csak az esetben javasolhatnám kormányomnak, hogy kérdőívre válaszoljon, ha ők késznek nyilatkoznak arra, hogy magyar kormány esetleges viszontkérdéseire szintén felelnek. Erre azt a kitérő választ adták, hogy magyar kormány kérdései valószínűleg olyanok lesznek, melyekre ők maguk nem tudnak felvilágosítással szolgálni, azt pedig hogy kormányuk szóbanforgó adatokat meg fogja-e nekünk adni, előre nem tudhatják. Azt is kérdeztem mi célból van szükségük szóbanforgó adatokra? Azt felelték, hogy mindaddig, míg magyar kormány hivatalosan nem közli velük, hogy magyar hadsereg ellenük harcolni nem fog, vezérkaruk kénytelen magyar haderőt, mint potenciális ellenséget nyilvántartani. Azt feleltem, hogy tudomásom szerint magyar hadsereg angol vagy amerikai csapatok ellen harcolni nem fog, de pl. jugoszlávok és oroszok ellen kénytelen lesz védekezni. Kérem megfontolás tárgyává tenni, hogy 3., 4. és 5. számú kérdőpontra adassanak meg nekem a kért adatok, továbbá közöltessenek velem azok a kérdések, melyek magyar kormányt érdeklik. Sajnos nem volt az a benyomásom, hogy utóbbiakra felelni fognak, de meg szeretném kísérelni. 147 Az 1943. december 4-én kelt választáviratban Várasd (Muraköz) vagy Légrád térségét javasolták az átlépésre. Az amerikai hírszerző tiszt átvételére Ujszászy István tábornok, az Államvédelmi Hatóság vezetője a helyszínen fog tartózkodni. Jelszó: Semper idem. (Kádár Gyula idézett memoárja szerint mind ő, mind Ujszászy csak 1944. március 10-e körül, az amerikai hírszerzők megérkezése előtt néhány nappal értesült a tervezett akcióról.) December 17-én a követ arról tájékoztatta a minisztert, hogy az amerikaiak mégis saját adóvevő készülékkel akarnak dolgozni, s ennek súlyára való tekintettel a tiszt mellett egy kísérőnek is jönnie kell. (Gépelt dokumentumösszeállítás 22. és 24. sz. irat.) 148 Lásd: 17/a sz. dokumentum. 149 Fekete = Bartók László. Lásd: 136. jegyzet.