Levéltári Közlemények, 65. (1994)
Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Molnár András: Deák Ferenc és Zala megye feliratai a szólásszabadság ügyében, 1836–1839 / 129–152. o.
Deák Ferenc és Zala megye feliratai a szólásszabadság ügyében 139 Ugyanis az emberi természetnek kiolthatatlan érzése, hogy a békés polgár a titkon gyakorlott hatalomtól előre gyanakodva rettegjen, s mindazok[na]k, kik titkos törvénykezés által levének kárhoztatva, bűnös voltáról kételkedjék, amikor a nyilván hozatott törvényes ítéletekben teljesen megnyugszik, s ha azt látja, hogy a törvény ki-ki felett áll, az ki-ki ellen a rendes úton nyilván szolgáltatik ki, az elnyomástól, üldözéstől s önkénytől ki-ki teljesen mentes, kielégítő bizodalommal eltelve tér vissza békés lakjába. Azon belső meggyőződés, hogy a végrehajtó hatalom nyilván teljesít mindent, és csak egyedül azt, amit a törvény rendel, hogy ez maga is a törvénynek hódol, hogy a törvény még őfölötte is álljon, szüli a nemzet és kormány közti közbizodalmat, azon a minden hatalomnál, minden képzelt, s akármi másban álló erőnél biztosabb, az alkotmányok és királyi székek soha nem ingadozó, semmi külső befolyás vagy sugarlás alá nem eshető, semmi belsőfondorlás, semmi ingerlés által meg nem rázkódtatható talpkövét. Újulnak kétszerezve kebelink vérző sebei, amidőn Cs[ászári] K[irályi] Felséged nevében a Fő Mféltóságú] Mfagyar] K[irályi] Cancellariától m[últ] e[sztendő] Karácsony hó 15-ről 17038/1698. sz. alatt kiadott egy második királyi választ, 20 mellyel a szólás törvényes szabadsága ügyében báró Wesselényi Miklós ellen rendelt hívtelenségi pör megszüntetéséért a m[últ] e[sztendő] június 20-i közgyűlésünkből intézett felírásunkért 21 Felségednek rossztetszése értésünkre adatik, mi magunk a tisztelkedésről vádoltatunk, s mint hatóságunk körét általhágok, az illő korlátok közötti maradásra utasíttatunk, felolvastatott. Felséges urunk királyunk, az ország rendjei a közelebb befejezett országgyűlésében, úgy azóta hazánk számos törvényhatóságai megcáfolhatatlanul kifejtették, hogy a megyék közgyűlésében a köztanácskozásokban ejtett szavak hívtelenségi büntetésnek tárgyai nem lehetnek, és mivel az 1723. e[sztendei] 9. törvénycikkely legvilágosabb szavai szerint a hívtelenség bűnébe az keveredhetik, ki magát a haza és közállomány ellen tettlegesen felemeli és ellenszegezi, mindennek el nem magyarázható értelméből csalhatatlan igazság marad az, hogy szóval senki a hívtelenség bűnének magát részesévé nem teheti. Nem ismételjük tehát e tárgybeli felírásunkban felhozott okainkat, hanem mind azoknál, mind az ezennel előrebocsájtottaknál fogva Cs[ászári] K[irályi] Felséged kegyelméhez fiúi bizodalommal és jobbágyi alázattal újonnan folyamodni bátorkodunk, hogy Felséged, kinek dicsőült nagyatyja jelszavában elismeré, hogy a fejedelmek kincse a népnek szíve, kinek dicsőült édesatyja igazságszeretetéről az akkor élő világ valódi példánya vala, ki maga is semmi mást, mint az igazakat oltalmazni, hogy egyrészről e szerencsétlen, s a felségbántás bűnéért befogatott hazafiak felett a törvényt s igazságot a törvényes rendszernek szoros és pontos megtartásával kiszolgáltatni, nékik a szabad védelem törvényes igazát megadatni, őket a végső bírói megmarasztó ítélet előtt, minden a megelőző törvényes letartóztatás természetével meg nem férő sanyarúságoktól megmentetni, az ellenek folytatni kezdett törvénytelen lépéseket, mint még annyi meg annyi törvénysértéseket elenyésztetni, másrészről pedig báró Wesselényi Miklósnak hívtelenségi pörrel való üldöztetésével a szólás törvényes szabadságán ejtett nem kisebb nemzeti sérelmet e pörnek végső eltörlésével megszüntetni, a jövendő kétes vészeitől rettegő hív magyarjait megnyugtatni, s így a királyi szék, s nemzet közt oly múlhatatlanul szükséges bizodalmat és szeretetet tántoríthatatlan alapra helyheztetni, és mindnyájunkat a kétségbeesés örvényeiből s aggodalomból kiemelni kegyelmesen méltóztassék. Eredeti fogalmazvány. ZML. kgy. ir. 1837:3/5. 20 ZML. kgy. ir. 1837: 5. 21 Utalás az 1. sz. feliratra.
