Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Molnár András: Deák Ferenc és Zala megye feliratai a szólásszabadság ügyében, 1836–1839 / 129–152. o.

Deák Ferenc és Zala megye jeliratai a szólásszabadság ügyében 135 kert bizonyosan elnyerendi, és mindazok, melyek e szerencsétlenek[ne]k törvény elleni elfogatások és letartóztatásokra nézve, a Felséged királyi személyétől teljesen különböző kormánynak rendeletéből ez időig történtek, megszüntetni, s ők további letartóztatások, s bíráltatások iránt a törvények szorosan megtartatni fognak. Mi a törvény mellett jobbágyi alázattal szólaltunk fel, de forró esdeklésünk után, az óhajtva reménylett orvoslás helyett vérző keblünknek égető sebeit újabb sérelem súlyosítja. Felséges urunk, királyunk! Nem akarjuk mi a valódi bűnöst menteni, nem kívánjuk mi azt, ki ellen a bűn annak rendes útján megbizonyíttatott, és a törvényes bíróság által minden törvényes rendnek megtartásával meg is marasztatott, a törvény által kiszabott bár legszigorúbb büntetés kemény súlya alól elvonni, hanem egyedül, mint Felséged uralkodóháza s nemzetünk közt fennálló szövetségi kötések szentségéhez állhatatosan ragaszkodók, mint a törvényes szabadságának, de nem a féktelen zabolátlanságnak, a törvénynek, nem pedig az önkénynek hódolók, csak azt, amit a törvény, mit a közigazság, az igazság kiszolgáltatására nézve személy és körülállás válogatása nélkül megtartatni rendelnek, óhajtjuk a jelen esetben is sikeresíttetni. Törvényeink, jelesen az 1715. e[sztendei] 7. cikkely, mely a felségbántás és hazasértés bűnéért a befogatást előre való idézés és megmarasztalás nélkül teljesíttetni egyedül azért engedi meg, hogy a vétkesek a büntetés elől meg ne szökhessenek, és bűnös céljaikat foganatba ne vehessék, a fennálló törvénykezési rendszernek mellőzésére szabadságot nemcsak nem ad, hanem az Ulászló 1. törvénye 10. cikkje 2. §-a azt, hogy ő Felsége egy bírót a fennálló rendszernek valaki kedvéért változtatására ne kényszerítsen, az 1659. 45. cikkely azt, hogy törvénytelen parancsok ki ne adassanak, a kiadottak[na]k egy bíró is helyt adni ne tartozzék, s az ezek mellett támasztott pörök magokból minden erő nélkül valók legyenek, az 1790/1 e[sztendei] 12. és 56. törvénycikkelyek — azt, hogy hazánk soha parancsolatokkal, melyek az ítélőszékek által elfogadhatók sem lesznek, ne kormányoztassák, és hogy a már felállított, vagy jövendőre hozandó törvény által határozandó törvénykezési rend a királyi hatalommal meg ne változtassék, hanem az alkotott, vagy jövendőre alkotandó törvények, s a bevett országos szokás szerint tartozzanak a bírák ítélni, úgy, hogy a felségbántás és hívtelenség bűnei ezentúl a rendes törvényes bíróságoktól el ne vonattassanak, a[z] [1]805. ejsztendei] 5. cikkely pedig azt, hogy a vádlottak ítéletet a rendes törvényes úton kapjanak, egyenesen parancsolják. Látnunk azt, hogy a felségbántás bűnében való részvételről vádlott, s a polgári törvényhatóságok rendes befolyása nélkül katonai erő által befogatott néhány hazafiak ellen, a per mindezen elszámlált törvényeink sérelmével, s a törvényes rendszernek ellenére titkon folytartatik, midőn őket nem az összes Királyi Tábla mint törvényes első bíróság maga színe előtt, hanem csak annak némely küldöttjei, a tömlöcükben hallgatják ki, a per felvétele és kikiáltása zárt ajtókkal tétetik, védlőik pedig a titoktartási esküre szoríttatnak, sőt még arra is kényszeríttetnek, hogy védenceik ügyében másoktól tanácsot se kérhessenek, látnunk azt, hogy mikor Európa minden alkotmányos országaiban a felségbántás bűnében valóságos és tettleges résztvevők felett is az igazság kiszolgálása a legnagyobb nyilvánossággal gyakoroltatik, hazánkban akkor a törvény és alkotmány pajzsa alatt élő szabad polgárok élte és értéke felett, a bosszuló igazság a titok leplébe burkozva lép fel, mindnyájunk előtt a legkeservesebb, s a jövendőt legborzasztóbb képekbe tüntető egy jelenet. Mert ahol ilyenek történnek s történhetnek, ahol a szabadságoktól megfosztott polgárok még a törvénykezés rendszerének szoros megtartásában sem lelhetnek oltalmat, hol a titkos törvénykezés kizárja a nyilvánosságot, hol a szabad védelemnek sérthetetlen természeti és törvényes igaza, bármi önkény által megszoríttatik, sőt elfőj tátik, ott elenyészett a személy béli közbátorság, a törvény sérthetetlen szentsége nem védi a polgárok szabadságát, és nincs kezesség, mi a bevádlottat szinte, mint az egész hazát biztosan megnyugtassa az iránt, hogy önkény nem gyakoroltatik.