Levéltári Közlemények, 65. (1994)
Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Cseh Gergő Bendegúz: Az Országos Zsidó Helyreállítási Alap létrehozásának körülményei és működése, 1947–1989 / 119–127. o.
124 Cseh Gergő Bendegúz Az Országos Zsidó Helyreállítási Alap nevét a 0243/86/V-195L P.M. sz. rendelet megváltoztatta Országos Helyreállítási Alapra. Ekkorra tevékenységi köre többrétűvé vált: — esetenként felülvizsgálta a már korábban megindult hagyatéki eljárásokat (tisztázandó az örökös jogosultságát), — felkutatta az ország területén gazdátlanul maradt egykori zsidó vagyonokat, a volt tulajdonosra vonatkozó adatokat beszerezte, a holtnak nyilvánítási és a hagyatéki eljárásokat megindította, — a megörökölt ingatlanokat értékesítette, — az átmenetileg tulajdonában volt ingatlanokat szükség szerint felújíttatta, fedezte a közüzemi dijakat, valamint az értékesítéssel, illetve az esetleges kártalanítással kapcsolatban felmerült költségeket, — működésének későbbi szakaszában a Magyar Izraeliták Országos Irodáján keresztül zsidó szociális intézményeket támogatott. Külön rendezendő kérdés volt még a Magyarországról külföldre hurcolt zsidó vagyonok felkutatása, lehetőség szerinti hazaszállítása és itthoni felhasználása. Ennek érdekében már 1946 májusában kiadták az 5950/1946M.E. sz. rendeletet ,,a zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartalmazó egyes jogszabályok hatálya alá tartozó magyar állampolgárok külföldre hurcolt javai tárgyában". Ennek alapján a külföldre hurcolt javak felkutatására külön bizottságot kellett felállítani, melynek elnökévé a neológ, illetve az orthodox hitfelekezet javaslata alapján dr. Reiner Imrét, az orthodox hitfelekezet országos alelnökét nevezte ki a pénzügyminiszter. Az elhurcolt javak két nagyobb szállítmányát — elsősorban aranytárgyakat (az ún. , ,aranyvonat" tartalmát) — a párizsi békeszerződés megkötése után hazaszállították ugyan az amerikaiak Frankfurt am Mainból, illetve a franciák Párizsból, de az értéktárgyakat sem a volt tulajdonosoknak sem az Alapnak nem adták át. Az alap képviselői már 1947-ben megkérték a Nemzeti Banktól az ún. „frankfurti anyag" jegyzékét, melyet végül hiába kaptak meg, mivel annak alapján a volt tulajdonosok kiléte legtöbb esetben nem volt egyértelműen megállapítható. A „párizsi anyag" tartalmazott négy jegyzéket, ezek azonban neveket már egyáltalán nem tartalmaztak. A vagyontárgyak döntő többsége így a Pénzügy-, az Igazságügy-, a Belügy-, illetve a Honvédelmi Minisztérium letéteként került a Nemzeti Bankba. A két szállítmány mellett a már említett bizottságnak sikerült más javakat is felkutatm és hazaszállíttatni. Ilyen volt pl. az ún. ,,bezdáni", a „tatabányai", a „nagykőrösi" vagy a „buchenwaldi" anyag, melyeket tárgy- és névmegjelölést is tartalmazó jegyzékek kísértek. Kezdetben ezek feldolgozásában a Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium szakértői mellett az alap képviselői is részt vettek. Az egyéni letéteket ezeknek az anyagoknak az esetében sem nyitották meg — bár egyéni pénzbeni térítések történtek —, dacára a nagyszámú igénybejelentésnek. Az MDP politikai döntése alapján 1949-re eldőlt a vagyontárgyak sorsa: ékszereket és más értéktárgyakat vissza nem szolgáltattak, ugyanakkor elhatározták ezek értékesítését. (Mivel már 1948 nyarán egy, az Igazságügy-minisztériumban lefolyt tárcaközi megbeszélésen megállapították a Franciaországból hazahozott nemesfémtárgyak azonosíthatatlanságát, a Pénzügyminisztérium 1949 januárjában hozzájárult, hogy az ún. „párizsi anyagban" volt törtaranyat, illetve „csekély értékű" órákat beolvasszák és a tömbaranyat a Nemzeti Bank vásárolja meg. 12 Az alap 1954 nyaráig hozzávetőlegesen tizennyolcezer hagyatéki ügyet vizsgált felül, saját nevében az ingatlanok megszerzése érdekében megindított összesen 846 eljárást, 12 MOL XXIX-L-1-d 18. d. 3.402/1948.
