Levéltári Közlemények, 65. (1994)
Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-levéltár és története / 107–117. o.
108 Nyulásziné Straub Eva Vörös Antal örökösei 1874-ben eladták mintegy 3000 darabból álló irathagyatékát a Magyar Nemzeti Múzeumnak. 1 A hagyaték eladása ellen Kossuth Lajos tiltakozott, miután az anyagban számos olyan irat volt, mely Kossuth személyi iratai közé tartozott, de a történelmi események miatt titkáránál maradt. Kossuth tiltakozásának nem volt foganatja. A hagyatékot a múzeum több tárgyi csoportba osztotta, s ezáltal maga a Vörös Antal-gyűjtemény 1762 darabra zsugorodott. E darabok mindegyikére rávezették a VA rövidítést és a sorszámot 1—1762-ig. További átrendezésre az Országos Levéltár keretében az 1950-es évek elején került sor. Az átrendezéssel párhuzamosan konkordanciajegyzék készült. Az iratok egy része ma is a Kossuth-levéltár részét képező Vörös Antal iratai cím alatt található, más része a szintén a Kossuth-levéltár részét képező tárgyi csoportokba lett besorolva. Az anyag kb. tizedrésze került az időrendi sorozatba, ennél valamivel kevesebb az OHB-iratok közé. A rendelkezésre álló konkordanciajegyzék nem tökéletes, esetenként egy-egy irat sorsa ismeretlen. Az 1956-ra kialakított Vörös Antal iratai —1834-1873 — c. gyűjtemény két fő csoportból állt: a) Vörös Antal személyi iratai: bizonyítványai, diplomája, ügyvédi működésével kapcsolatos iratok, kinevezési okmányok, hozzá intézett levelek, Somogy megyei közéleti szereplésével kapcsolatos iratok. b) Vörös Antal gyűjtemény-jellegű iratai: a magyar és egyetemes történet körébe vágó vegyes jellegű iratok: a reformkori mozgalmakra, a szabadságharcra, majd az emigrációra vonatkozó feljegyzések, levelek, jelentések, újságcikkek másolatai stb. és vegyes nyomtatványok. (A saját kezű másolatok részben Vörös Antalnak, részben megbízóinak érdeklődési körét tükrözik, másrészt Kossuth életével, tevékenységével függnek össze.) Az 1956-ra kialakított rendszer szerint újabb sorszámozást kaptak az iratok: az első sorozat a. betűjellel 1—104-ig fut, a második sorozat b. betűjellel 1—590-ig. A gyűjtemény Az 1526 utáni gyűjtemény (R szekció) 1963—1970 közötti nagyarányú átrendezése során már lényeges változáson nem ment át, mindössze az első — a) — sorozat az 1. tétel lett, a második — b) — sorozat a 2. és a 3. tételre bomlik, s a 4. tétel lett az eredeti iratanyaghoz 1956 után besorolt gyarapodás. így ma a 4. tétel utolsó sorszáma: 604. A gyűjteményben maradt minden iratról lajstromlap készült, melyen feltüntették az irat fajtáját (eredeti, másolat, fogalmazvány) és terjedelmét (lapszámban). 2. Turini hagyaték Kossuth Lajos 1894. március 20-án halt meg Turinban (Torino) 45 évi száműzetés után. Hatalmas könyvtárat és felbecsülhetetlen értékű iratgyűjteményt hagyott hátra. Fiai, Kossuth Ferenc és Kossuth Lajos Tódor még 1894-ben mindkettőt átadta a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Az iratok a Levéltári Osztályra kerültek. Erről a Magyar Nemzeti Múzeum Növedéki Naplójában 2 a következő bejegyzés olvasható: 1894. december 28. növ. naplószám: 47. Kossuth Ferenctől és Kossuth Lajos Tódortól a vkm 57686/94 és 61878/94 sz. leiratával megvétetett 3 1 Tulajdon. VKM 7887/1874. sz. 2 MOL R 224 MNM Növedéki Naplói 1882—1934. 3 Mindkét irat 1945-ben elégett.
