Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Borsa Iván: Ember Győző, a levéltáros / 5–15. o.

Ember Győző, a levéltáros 9 lódó elmúlt élet, amelybe jóformán csak egyedül az iratokon keresztül lehet bepillantani, meg ne semmisüljön, visszahozhatatlanul és pótolhatatlanul az emberiség számára. Egyik feladat a másikba kapcsolódik, mint valami érzékeny szerkezet fogaskerekei, egyiket nem lehet elhanyagolni, mert akkor a többiek is megállónak, együttesen adják a levéltárnoki munka lényegét, értelmét és igazolását. Ezért szerette hangsúlyozni Herzog, hogy az igazi levéltárnok számára ismeretlen a ,, rendezett"levéltár fogalma abban az értelemben, hogy továbbra semmi gondja nincsen vele. Még a legrendezettebbnek látszó levéltár gondviselője sem háríthatja el magától az olyan örökké időszerű feladatokat, mint az iratanyagban a folytonos használat nyomainak eltüntetése, a levéltár minél teljesebb megismerése, az ügyvitel szálainak és összefüggéseinek kibogozása, nem a saját céljaira, nem azért, hogy olyan területeket találjon saját kutatásaira, amelyeket még senki nem ismer, hanem személytelenül, egyedül azért, hogy fokozottabb mértékben előmozdítsa az iratanyagban rejlő nemzeti és egyéni értékek napvilágra hozatalát, ezzel a jelent és a jövőt egyformán szolgálva." A nekrológból megismert , ,az emberek közé nehezen illeszkedő, az összeütközések elől visszahúzódó, rendkívül érzékeny természete" volt bizonyára az oka annak is, hogy távol tartotta magát a Levéltárban az I. világháború után kitört személyi ellentétektől. Életművének tekinthetjük, hogy a Magyar Kamara iratanyaga a legjobban rendezett és legjobban áttekinthető szekciója ma is az Országos Levéltárnak. 1934-ben ő lett az Országos Levéltár főigazgatója 1941-ben bekövetkezett haláláig. Főigazgatói kinevezése majdnem egybeesett az 1934. évi VIII. törvénycikk megszületésével és a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa megalakulásával, amelynek több éven át ügyvezető alelnöke volt. A törvény értelmében a Levéltár ekkor vette át a Magyar Nemzeti Múzeum levéltári osztályának iratanyagát és személyzetét is. Ilyen rendkívüli feladatok mellett az addig levéltárosi munkájának élő érzékeny természetű embernek nem nyílt lehetősége arra, hogy az egész levéltári munkát a maga által megvalósított keretek közé állítsa át. A 40-es évek legelején, még Herzog József életében Sinkovics István géppel tisztázta a Herzog-féle kamarai leltárt, és mint követendő példát mutatta a kezdő levéltárosnak. Ez volt 1874 óta az első korszerű levéltári anyagszámbavétel az Országos Levéltárban, amely azért is nagy jelentőségű, mert addig minden kezdő levéltárosnak a raktárban kellett megismerkednie a gondjaira bízott iratanyaggal. Varga Endre, aki évtizedeken át viselte gondját a bírósági iratoknak, az ostrom után azon panaszkodott, hogy iratanyaga megismerése során készített jegyzetei az ostrom alatt elkallódtak és sok mindent újra meg kell ismernie. Herzog József akkor készülő kamarai leltára az anyag számbavételét tekintve példakép lehetett a fiatal Ember Győzőnek, aki a gondjaira bízott helytartótanácsi levéltárról olyan írásos számbavétellel rendelkezett, hogy amikor az ostrom után szükségessé vált a Helytartótanács iratanyagának is más raktárba költöztetése, ennek alapján tudta irányítani az iratanyag új helyén ideális rendben történő felállítását. (Zárójelben kell megjegyezni, hogy az ostrom után, amikor a kamarai levéltár 31-es raktára kivételével az egész iratanyagot meg kellett mozdítani, egyedül neki volt ilyen írásos áttekintése a gondjaira bízott iratanyagról.) A történész Ember Győző ekkor már az országos hírű Szekfű Gyula magántanára, akadémiai levelező tag, mint levéltáros saját tapasztalatai alapján már akkor világosan látta, hogy az Országos Levéltár legfontosabb feladata az iratanyag egységes szempontok szerint történő számbavétele. Amikor 40 évesen 1949-ben megbízták az Országos Levéltár főigazgatói teendőinek ellátásával, első, legfontosabb és egy év alatt elvégzendő feladatként tűzte — mai kifejezéssel élve — a referensek elé, hogy a gondjaikra bízott iratanyagról alapleltárt készítsenek. Ez azt jelentette, hogy a meglevő raktári rendet szigorúan követve kellett számbavenni a