Levéltári Közlemények, 64. (1993)
Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Csapó Mária: A nyomdaipar irányítása és államosítása, 1949–1952 / 77–105. o.
A nyomdaipar irányítása és államosítása, 1949—1952 85 A Minőségi Nyomdaipari Egyesülésből kivált az Újságklisé Üzem, amely a Szikra Lapnyomda telephelye lett, továbbá önálló vállalatként a Kliségyár és a Budapesti Vésnöküzem. A Papírfeldolgozó Központ és Egyesülés megszűnt, vállalatai részben a Minőségi Nyomdaipari Egyesüléshez, részben a Papíripari igazgatósághoz kerültek. Az Irodanyomtatvány és a Minőségi Nyomdaipari Egyesülést nem szüntették meg, hanem a Fővárosi Tanács irányítása alá rendelték. A vidéki nyomdaipari egyesülések megalakításakor egy-egy egyesülés hatásköre több megye nyomdaipari üzemeire is kiterjedt; az átszervezés során megszüntették az öt nyomdaipari egyesülést, helyettük megyei központokat, ül. városi vállalatokat létesítettek. 15 megyében a megyeszékhelyen (ül. Zala megyében Nagykanizsán), a megyei tanácsok irányítása alatt egy-egy megyei központot alakítottak. Fejér megyében Sztálinvárosban és Székesfehérváron, Tolna megyében Szekszárdon, Békés megyében Gyulán egy-egy városi vállalat jött létre a városi tanácsok irányítása alatt. Hajdú-Bihar megyében nem létesítettek sem megyei központot, sem városi vállalatot. A békéscsabai Békési nyomdát és a debreceni Alföldi nyomdát nem vonták tanácsi hatáskörbe. A többi kisebb nyomda (ekkor már csak kb. 30 volt) valamelyik megyei központ telephelye lett, és megszűnt a Nyomdaipari Központ is.) A Minisztériumban — a Nyomda- és papírfeldolgozóipari főosztály átszervezésével — létrejött a Nyomdaipari igazgatóság, valamint a Papíripari igazgatóság. A Nyomdaipari igazgatóság közvetlen irányítása alát tartozott 20 vállalat: — a volt főosztály vállalatai, — a megszűnt Nyomdaipari Központ vállalatai, — a Békési Nyomda és az Alföldi Nyomda, — a Kliségyár és a Budapesti Vésnöküzem. 25 Ez az irányítási rendszer alig másfél évig működhetett, a Helyi Ipar Minisztériuma 1953 júliusi megszűnése után újabb átszervezések következtek — de ezek ismertetése meghaladja jelen tanulmány kereteit. * 1948. március 25-én bejelentették a 100 főt (ül. annál többet) foglalkoztató vállalatok államosítását. Az állami kezelésbevételt, ül. az államosítást az 1948. március 26-án megjelent 3.500/1948. Korm. sz. rendelet, majd az 1948. évi XXV. törvény szentesítette. A rendelet szerint az illetékes miniszter vállalatvezetőt rendelhet ki azokhoz az ipari vállalatokhoz, amelyek működése az újjáépítés, a hároméves terv megvalósítása, a jóvátétel, vagy egyéb nemzetközi szerződésen alapuló kötelezettség teljesítése szempontjából jelentős. A vállalatvezető harmadik személlyel és a hatóságokkal szemben a vállalat törvényes képviselője, bizonyos korlátokkal rendelkezhet a vállalat és a vállalat vagyontárgyai felett, de nem jogosult a vállalat elidegenítésére. Az említett törvény értelmében 1948. március 26-i hatáUyal áUami tulajdonba kerültek: — mindazon ipari, közlekedési, bánya- és kohóváüalatok, közhasználatú vülamosművek, amelyek munkavállalóinak összlétszáma az 1946. aug. 1—1948. márc. 26. közötti időben bármikor elérte a 100 főt; — az ilyen vállalatokkal gazdasági egységet alkotó vállalatok; — az egymással gazdasági egységet alkotó vállalatok, ha munkavállalóik összlétszáma az említett időben elérte a 100 főt; — valamennyi áramelosztó vállalat; — a törvény mellékletében felsorolt 47 ipari vállalat. 25 MOL, XIX—F-7-tt, 3. doboz, 13. tétel: 1952. március 17-én, 1952. március 31-én, 1952. április 2-án, 1952. április 16-án kelt feljegyzések. MOL, Könnyűipari Minisztérium 1949—1980, Igazgatási főosztály (a továbbiakban: XIX—F—7—t) iratai, 232. doboz, 1005—1009/T/1952. Kip. min. sz. határozatok.
