Levéltári Közlemények, 64. (1993)
Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Lakos János: A régi–új Országos Levéltár / 3–9. o.
6 Lakos János Az elmondottak fényében kell megválaszolni a feltett kérdést: mi indokolta a két levéltár újraegyesítését, amikor mindkettő ellátta a feladatait? A válasznál nem hagyható figyelmen kívül két körülmény. Egyrészt már a 80-as évek közepétől kezdve rendszeresen napirendre került az összevonás kérdése pénzügyi megfontolásokból. Másrészt — a Szovjetunión és néhány sajátos történeti utat bejárt államon kívül — nem volt és nincs a világon olyan ország, ahol a nemzeti levéltárat egy időhatár mentén mesterségesen kettévágták volna; ráadásul hazánkban sem vitték végig ezt a megoldást egyetlen más levéltárnál sem. Egészen egyszerűen tehát a megosztott nemzeti levéltárat vissza kellett illeszteni a hazai és a nemzetközi intézményszervezési rendszer keretébe. Ahogy a törvényjavaslat indokolása megfogalmazta: , ,A nemzeti levéltár intézményi megosztottsága durva szakítást jelent levéltári hagyományainkkal és a nemzetközileg érvényesülő általános levéltárszervezési elvekkel, s számos szakmai probléma forrása. A szervezeti újraegyesítéssel megszüntethetők a gyűjtőköri illetékesség anomáliái; jobban kihasználható a levéltári állományvédelmi műhelyek kapacitása, ésszerűbben szervezhetők a jelenleg párhuzamosan működő kiszolgáló jellegű szervezeti egységek; hatékonyabban hasznosulhat a művelődési és közoktatási tárca levéltári célokra fordítható költségkerete." 5 A Kormány érvelését a parlament ellenzéki pártjai sem vitatták érdemben, csupán az előkészítés és a végrehajtás kérdésében fogalmaztak meg észrevételeket. Gyakorlatilag ezt lehet elmondani az Új Magyar Központi Levéltár munkatársainak állásfoglalásáról is. 6 * Az újraegyesített Magyar Országos Levéltárra az 1991. évi LXXXIII. törvény pártiratokra vonatkozó rendelkezése jelentős többletfeladatot rótt. A törvény végrehajtásáról szóló 121/1992. (VIII. 11.) Korm. rendelet ugyanis a levéltárba utalta az 1948—1989 között működött MDP és MSZMP központi, budapesti és Pest megyei szerveinek 4000 fm iratanyagát. Feladatbővülést jelent a csőd- és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény is, amely a felszámolt gazdálkodó szervezetek iratanyagának átvételére kötelezi a levéltárakat. Minderre tekintettel a Magyar Országos Levéltár 1992-ben megkapta a volt Párttörténeti Intézet által használt V. ker. Alkotmány u. 2. sz. épület egyik szárnyát a pártiratok elhelyezésére, továbbá a III. ker., Bécsi úti volt szovjet laktanya ebédlőépületét, ahol 6000 fm irat elhelyezését lehetővé tevő szükségraktár áll rendelkezésre a vállalati anyagok fogadására. Az ,,új" épületek biztosításával, berendezésével és működési költségeik fedezésével egy időben státusfejlesztésre is sor került: 250-ről 282-re emelték az álláshelyek számát. Az említett fejlesztésekkel együtt a Levéltár elhelyezési viszonyaiban nem következett be lényeges javulás. Megnyugtató a pártiratok elhelyezése, van átmeneti helye a megmentendő vállalati anyagoknak, azonban mindez még nem változtatott az általános raktári telítettségen. Ugyanakkor ismét — talán most megalapozottabb — remény van arra, hogy építkezésbe foghat az intézmény. Kormányzati döntés és az Országgyűlés által elfogadott költségvetés alapján elkészültek az óbudai laktanya telkén építendő levéltárépület tanulmány- és tendertervei, valamint engedélyezési tervdokumentációja. Most, 1993. április 28-án, amikor ezeket a sorokat írom, még nem tudni pontosan, mikor kezdődhet az építkezés. Remélem azonban, hogy 1995-re felépülhet egy 50 000 fm irat tárolására alkalmas modern levéltár, ahol a gazdasági és egyéb iratok megfelelő elhelyezése, feldolgozása és használata biztosított lesz. Ebben az esetben gyökeresen megváltozik majd az intézmény helyzete, mégpedig pozitív irányban. * 5 Törvény a két országos levéltár összevonásáról és az MDP—MSZMP-iratokról. (Levéltári Szemle 1992/1. 3—4.) 6 Fórum a magyar levéltárügy időszerű kérdéseiről. (Levéltári Szemle 1992/2.)
