Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Lakos János: A régi–új Országos Levéltár / 3–9. o.

4 Lakos János Ebben a száraz, önmagában nem is teljesen értelmezhető törvényszövegben a magyar levéltárügyet s közelebbről a Magyar Országos Levéltárat érintő két nagy jelentőségű ren­delkezést találunk. Az egyik azonnali hatállyal állami kézbe adta az ún. szocialista rendszer állampártjainak levéltári anyagát, a másik 1992. július l-jével egyesítette a két általános gyűjtőkörű országos levéltári intézményt, a Magyar Országos Levéltárat és az 1970. június 1. óta működő Új Magyar Központi Levéltárat. * Közel két és félévszázados intézményi fennállása alatt többször esett át hasonló nagy­ságrendű változáson az ország központi levéltára. 1756-ban,,Archívum regni'' (az ország le­véltára) néven a rendek levéltáraként Pozsonyban szervezték meg (1784-ben Budára költö­zött), feladata az országos jelentőségű iratok, törvények és országgyűlési irományok, országos összeírások, valamint a nádorok és az országbírák iratainak őrzése volt jogbiztosí­tó célzattal. Illetékessége nem terjedt ki az uralkodó hatóságainak tekintett kormányszékek (királyi kancellária, magyar kamara, helytartótanács) iratanyagára. A polgári átalakulás időszakában természetes követelmény lett a rendi levéltár modern tudományos intézménnyé alakítása. Erre 1874—75-ben került sor Pauler Gyula irányításával, amikor az Archívum reg­mnek, továbbá az 1867-ben megszűnt magyarországi és erdélyi központi hatóságok addig önálló irattárainak összevonásával, tulajdonképpen az Archívum regni, a ,,régi" Országos Levéltár illetékességének kibővítésével létrejött az „új" Országos Levéltár a Belügyminisz­térium főhatósága alatt. Nem egészen fél évszázad múltán, 1922-ben — a klebersbergi kul­túrpolitika törekvéseivel összhangban — az éppen akkortájt Bécsi kapu téri palotájába köl­töző Magyar Országos Levéltár a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete alá került, és a nagy múzeumokkal együtt beillesztették az 1922: XIX. tc.-kel létrehozott Orszá­gos Magyar Gyűjtemény egyetem önkormányzati szervezetébe. Ezzel a levéltár intézményi önállósága gyakorlatilag megszűnt. Az 1934:VIII. te. alapján a Gyűjteményegyetem helyébe lépő Magyar Nemzeti Múzeum önkormányzatába illeszkedett be az Országos Levéltár. Ek­kor csatolták hozzá a Magyar Nemzeti Múzeum különálló levéltárát, gazdag családi irat­anyaggal gyarapítva a gyűjteményt. A közgyűjteményeket összefogó önkormányzati szervezetet a második világháború után hatalomra jutó kommunista rezsim — annyi mással együtt — „természetesen" meg­szüntette, s így 1949 után a Magyar Országos Levéltár formailag ismét önálló intézmény lett, igaz, az 1950-ben megszervezett Levéltárak Országos Központjának (LOK) szoros irá­nyítása alatt. 1961 végével átvette az 1953-tól kilenc éven át működött önálló Központi Gaz­dasági Levéltár anyagának és feladatainak zömét. Az 1960-as évekig lezajlott nagy átszervezések közös jellemzője volt, hogy azokkal mindig a levéltár illetékességi körének kibővülése járt együtt. Az első ellenkező előjelű változást az 1969. évi 27. törvényerejű rendelet eredményezte. A tvr. alapján, a 186/1969. (MK. 24.) MM utasításban részletezett feladatkörrel 1970. június l-jén Új Magyar Központi Levéltár néven — az Országos Levéltár „Népi demokratikus osztály" ának önállósításá­val — új intézmény létesült a „felszabadulás" után működött országos hatáskörű szervek le­véltári anyagával és az egyéb országos jelentőségű, 1945 (gazdasági szervek esetében az álla­mosítás éve) után keletkezett levéltári anyaggal kapcsolatos teendők ellátására. Ezt az intéz­kedést vizsgálta felül 22 év után a törvényhozás és végül a korábbi szervezeti állapot hely­reállítása mellett döntött. * E rövid írás keretei között csak átfogóan, nagy vonalakban van lehetőség arra, hogy rá­mutassunk: milyen elgondolások, célok jegyében választották le és szervezték külön intéz­ménnyé annak idején az Országos Levéltár egyik, külön épületben működő osztályát, s mi

Next

/
Oldalképek
Tartalom