Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Buzási János: A Levéltári Közlemények hetven éve / 11–26. o.

A Levéltári Közlemények 70 éve 23 azért, mintha azok a tanulmányok aktualitásukat vesztették volna. Ez már több tekintetben más Levéltári Közlemények volt. Először is, ettől kezdve jó hosszú ideig a Levéltári Közlemények a Levéltárak Országos Központjának folyóirataként jelent meg, s a szervezeti függés megjelenítése a címlapon nem volt pusztán formális engedmény, hiszen akkoriban egy bármennyire szakmai sajtótermék ellenőrzés, külső befolyásolás nélküli megjelenéséről szó sem lehetett, vagy ha mondjuk figyelmetlenség folytán valamilyen nemkívánatos anyagot közölt, az a megszüntetés kockázatával járt. így került szükségképpen a képbe a Levéltári Közlemények lapgazdájaként a Levéltárak Országos Központja. Nyugodtan mondhatjuk, hogy szerencsére, hiszen ebben a szerepében komoly védelmet jelentett. Ettől függetlenül is érdekesen alakult a Levéltári Közlemények státusa, nagyjából így: a Levéltárak Országos Központja birtokolta, az Országos Levéltár készítette, az Akadémiai Kiadó pedig az Akadémia folyóiratkiadási terve szerint kiadta. A kiadó hivatalból fedezte a kiadás költségét, oly módon persze, hogy annak nagy részét veszteségtérítés címén a Levéltárak Gazdasági Hivatalára terhelte.

31 Ezt a gazdálkodásban sok bonyodalommal járó veszteségtérítést az Országos Levéltár hosszú éveken át cipelte magával, míg aztán 1990-ben a kiadóval való végelszámolás után az előállítás fedezetét egyértelműen a saját költségvetési eszközeiből teremtette meg. Az $69. évi 27. tvr. véget vetett a levéltárak centralizálásának, s ettől kezdve a Levéltári Közlemények újra az Országos Levéltár folyóirataként jelenik meg. Az újraindított Levéltári Közleményeken 1954—1959 között szerkesztőbizottságnak nyoma sincs. Nyilván nem azért, mintha elfelejtették vagy nemkívánatosnak tartották volna feltüntetni, hanem valószínűleg ilyen nem is volt. De sem erre, sem arra vonatkozólag, hogy ha nem volt szerkesztőbizottság, miért nem volt, adatot nem találtam. A szerkesztőbizottság csak az 1960-as évfolyamon jelenik meg, s ettől kezdve folyamatosan létezett, és többékevésbé működött is, egészen az 1989-es évfolyamig, amikor Varga János főigazgató nyugállományba vonulása folytán feloszlott, új szerkesztőbizottság pedig nem alakult. Összetételében hasonló volt ahhoz, amit Ember Győző annak idején javasolt: helyet kapott benne az Országos Levéltáron és a Levéltárak Országos Központján kívül másik három levéltár, egyetem, tudományos kutatóintézet. És természetesen az Országos Levéltár mindenkori párttitkára, a hatvanas évek végétől egyre kevésbé politikai szerepkörben. A felelős szerkesztőből, szerkesztőségi titkárból és technikai szerkesztőből álló szerkesztőség ugyanúgy, mint régen, az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületében működött, és ma is ott működik. Mi sem természetesebb, mint hogy a folyóirat felelős szerkesztője Ember Győző főigazgató lett, nem pedig a lapgazda Levéltárak Országos Központjának valamelyik tisztviselője, hiszen azt el kellett ismerni, hogy az újraindulás elsősorban az ő érdeme. Az összes felelős szerkesztők közül ezt a feladatot ő végezte a leghosszabb ideig, közel negyedszázadon át. Nemcsak egyszerűen kézben tartotta a Levéltári Közleményeket, hanem Csánki Dezső és Szabó István után ő volt a harmadik olyan felelős szerkesztő, aki a folyóirat számára a saját felfogásának megfelelő, határozott irányt szabott. Amikor 1978-ban, már nem egészen fiatalon, de meglehetős hirtelenséggel nyugalomba vonult, a Levéltári Közlemények felelős szerkesztői tisztségétől is megvált. Az Országos Levéltárban bekövetkezett vezetőváltás így a Levéltári Közleményeket is érintette. Az látszott a legkézenfekvőbb megoldásnak, hogy a felelős szerkesztő feladatát az új főigazgató, Varga János vegye át. Szinte ugyanígy történt 1989-ben, Varga János távozásakor, azzal a különbséggel, hogy most új főigazgató kinevezésére nem került sor, és az intézmény vezetésével együtt a Levéltári Közlemények felelős szerkesztői munkája egyszerűen a főigazgató-helyettesre háramlott. 31 1950—1968 közt az állami levéltáraknak, így az Országos Levéltárnak sem volt önálló költségvetése