Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - IRODALOM - Érszegi Géza: Die „Gesta Hungarorum” des anonymen Notars. Die älteste Darstellung der ungarischen Geschichte. Hrsg.: Gabriel Silagi. Mitarb.: László Veszprémy. (Ungarns Geschichtsschreiber, Bd. 4.). Sigmaringen, 1992. / 215–216. o.

Irodalom 215 mutatóját; hiszen az így nyert terjedelem még néhány Széchenyi-írás teljesebb közlését tette volna lehetővé. Tudjuk persze, hogy ilyen munkák esetében nincs igazán jó megoldás, s e kritikai megjegyzésünk semmivel sem kisebbíti a három kötet összeállítóinak munkáját. Összegzésül elmondhatjuk: Gergely András, Spira György és Sashegyi Oszkár közös munkája lehetőséget nyújt az olvasónak arra, hogy megismerje az igazi Széchenyit. Olyan munkáról van szó, amely egyszerre tesz eleget az olvasmányosság, a népszerűsítés és a szakszerűség követelményeinek, s amelyet egyszerre forgathat haszonnal a korszak iránt érdeklődő olvasó és a szakember. Reméljük, hogy a Szépirodalmi Könyvkiadó e jól sikerült kiadványát újabbak követik a korszak többi nagyjának, Kölcseynek, Wesselényinek, Kossuthnak, Deáknak, Andrássynak a munkáiból. S reméljük azt is, hogy egyszer — talán éppen ebben a sorozatban — a teljes Széchenyi-napló magyar fordítása is megjelenhet. Hermann Róbert DIE „GESTA HUNGARORUM" DES ANONYMEN NOTARS DIE ÄLTESTE DARSTELLUNG DER UNGARISCHEN GESCHICHTE Hrsg.: GABRIEL SILAGI Mitarbeiter: LÁSZLÓ VESZPRÉMY (Ungarns Geschichtsschreiber, Bd. 4.) Sigmaringen, Jan Thorbecke Verlag, 1992. VIII, 190 p., 1 fecsimile, 1 térkép Kevés olyan forrásunk akad, amely annyi tudományos vizsgálódás és vita után is olyan makacsul hallgat létrejöttének körülményeiről, s nem tudunk végleges választ kicsikarni belőle azokra a főbb kérdésekre, hogy ki írta, mikor írta, miért írta, mint amilyen Névtelen történetírónk műve: a Gesta Hungarorum. Minden kutatás akkor kecsegtet eredménnyel, ha visszatérünk az eredeti kiindulópontra, magukhoz a forrásokhoz. Nem szabad ezt valamiféle idejétmúlt eszmerendszer alapján recessusnak tekintenünk a kutatásban, hiszen ha úgy gondoljuk, utat vesztettünk, az a legjobb, ha visszatérünk arra a pontra, ahonnan tévesnek ítélt utunkra elindultunk. Ezért számít igazán örvendetes eseménynek Névtelenünk új kiadása. A már számtalan szövegkiadást megért Gesta Hungarorum tudományos alapossággal leírt szövegét kapjuk kézbe ezzel a munkával. Mindaz, ami erre a precíz szövegkiadásra épül, további nyereséget jelent a kutatásnak. Talán a legnagyobb nyereségnek azt érezhetjük, hogy a latin szöveggel párhuzamosan megjelent a szöveg német fordítása is. Nyereség ez nekünk, magyaroknak, hiszen egyfajta értelmezését kapjuk a latin szöveg minden egyes fordulatának. Nagy nyereségünk azért is, mert e kiadás által az egyik legsajátosabb magyar történeti forrás friss értelmezésben ismét bekerülhet a nemzetközi tudományos kutatásba. Ezért igazán hálásak lehetünk az ezt is megjelentető sorozat szerkesztőjének, Bogyay Tamásnak is, aki immár a negyedik kötettel adózik a magyar történet forrásszintű ismertetésének. A kiadás mindezen előnyein túl, örömmel veszi kézbe a kutató ezt a kiadványt, mivel mind a bevezető, mind az irodalom naprakész. Olyannyira törekedett naprakész lenni, hogy a kiadó által már ismert, még meg sem jelent tanulmányt [Ungarn Jahrbuch, München, 19. (1991), 1—16.] is szembesíti a saját eredményeivel. Rendkívüli módon növeli a kötet értékét, hogy csaknem ugyanannyi a jegyzet, mint amennyi az eredeti latin szöveg, s tökéletesnek mondható névmutató segíti a tájékozódást. (Ha valamit hiányolhatunk, az a latin szöveg szavainak mutatója, melyet akár át is lehetett volna venni egy korábbi, ugyancsak színvonalas