Levéltári Közlemények, 64. (1993)
Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - IRODALOM - Szabó T. Ádám: Középkori leveleink 1541-ig. Szerk.: Hegedűs Attila, Papp Lajos. (Régi magyar levéltár, 1.). Bp., 1991. / 208–210. o.
Irodalom 209 Az utóbbi azért is valószínűsíthetőbb, mert petereifes] annaual es következik. Ugyanezen bekezdés utolsó szava Szabó T. Attilánál kozykben (Jakónál és Hegedűs—Pappnál: kozykbe. A fényképen pontosan az n helyén behajtás van, jó lenne az eredetit az Országos Levéltárban Budapesten (Papp Lajos szíves levélbeli közlése) e helyen még egyszer megvizsgálni. (Itt egyik szerzőnk Édesapámat érintő némileg élcelődő megjegyzésére csak annyit szólhatok, hogy Szabó T. Attila otthonos volt a Bécsi kapu téri Országos Levéltárban — ennek a könyv kiadói, ha a háború előtti vendégkönyvek is megmaradtak — utána is nézhetnek.) — 3. bekezdés, utolsó sor Jakónál: lababol Hegedűs—Pappnál: halából Szabó T. Attilánál: halából Az utóbbi két olvasat jóval valószínűbb. — 4. bekezdés, utolsó sor Jakónál: ha kynek [tartoznék 7] az marhából Hegedűs—Pappnál: ha kynek [...] az marhából Szabó T. Attilánál: ha kynek [tartozjam ?] az marhából — 6. bekezdés, 2. sor Jakónál: pénzemet fyzettem Hegedűs—Pappnál: [pjenzemet fyzettem Szabó T. Attilánál: pénzeméi fyzettem Az utóbbi olvasat valószínűbb, itt újabb tüzetes vizsgálatot ajánlok. — 10. bekezdés, 1. sor Jakó Zsigmondnál: hagyom go[ng]yselesekre Hegedűs—Pappnál: hagyom go[.. . \selesekre Szabó T. Attilánál: hagyom go[ndv]yselesekre. Ezen összehasonlításból jól látszik, hogy Hegedűs Attila és Papp Lajos a nem olvasható részek szakavatott elődök révén közzétett esetleges olvasási lehetőségeit még a jegyzetekben sem adja meg. E módszer védhető: kisebb a hibalehetőség, megnehezíti azonban a tanár, az oktató és a felhasználó munkáját, hiszen a tanulókat és a hallgatókat érdeklik a pontok helyén állott egykori szavak, mondattöredékek olvasati lehetőségei. További tudományosabb — nem ennyire népszerűsítő jellegű — kiadás esetén jó lenne a jegyzetekben különböző kutatók feltételezett olvasati lehetőségeit is közölni, hiszen e föltárómunkát jeles elődeink már jórészt elvégezték, s ahol nem, ott be kell vallanunk: nem jutottunk tovább, adjunk másoknak is kutatási lehetőségeket, s ha kell, több bírálatra is alkalmat. Elődeink egy-egy tévedését is kijavíthatjuk, s ezekhez esetleg szándéktalan újabbakat is hozzátehetünk, hiszen csupán az nem téved, aki nem dolgozik. A hosszú ß-nek semmilyen megkülönböztető szerepe (a kiejtést illetőleg) nem volt, ezért — igen helyesen — Hegedűs Attila és Papp Lajos j-sel helyettesíti e kiadványban; emlékezetem szerint erről a munka kezdeti szakaszában Abaffy Erzsébet, Benkő Loránd, Érszegi Géza és a két szerkesztő megegyezett. Az írástörténet kutatóinak úgyis meg kell vizsgálniuk az eredetit, legrosszabb esetben hasonmását, fényképét, fénymásolatát. Az utóbbi kettő esetében egy-egy, az eredetin nem lévő pont, vessző miatt az eredetivel való egybevetés föltétlen szükséges, de manapság — itt-ott az Egyesült Államokban, de népszerűsítő szinten már ritkábban Magyarországon is — dívik a, .megszépített szöveg és rajz", a „hiánypótló" kiegészítés. A fenti kiadvány ilyen szempontból hagyományőrző, azaz sehol nem „szépít", mindenütt a legteljesebb szöveghűségre törekszik. — 12. bekezdés, 2 sor Jakó Zsigmondnál: És annak vtanna_vala Hegedűs—Pappnál: es annak vtanna attam vala Szabó T. Attilánál: es annak vtanna attam vala.
