Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - IRODALOM - Fábiánné Kiss Erzsébet: Lajos Pásztor: La Segregatia di Stato e il suo archivio, 1814–1833. (Päpste und Papsttum, Bd. 23/I–II.). Stuttgart, 1984–1985. / 199–200. o.

IRODALOM LAJOS PÁSZTOR: LA SEGRETARIA Dl STATO E IL SUO ARCHIVIO 1814 — 1833 Vol. I—II. Hrsg.: GEORG DENZLER (Päpste und Papsttum, Bd. 23/1—IL) Stuttgart, Anton Hiersemann Verlag, 1984—1985. X, 564 p. A Vatikáni Levéltárban az 1940-es évektől dolgozó honfitársunk a magyar levéltári ismertető leltárhoz hasonlítható művet adott ki a Hiersemann Kiadó patinás sorozatában, a szentszéki igazgatásban fontos hivatali szerv, a Segretaria di Stato (Államtitkárság) levéltáráról az 1814—1833 közötti korszakra nézve. Műve kétkötetes, melyben három témakört fejt ki: 1. feladatok és hatáskör, 2. felépítés (szervezet) és hivatali ügykezelés, 3. a levéltár bemutatása. Utóbbihoz kapcsolódik a II. kötetben a részletező bemutatás. A feladatok és hatáskör tárgyalása során bemutatja VII. Pius, Xu. Leo, VHI. Pius és XVI. György pápák uralkodása alatt az Államtitkárság feladatait. A mű — és ez egyik előnye — nem hivatali utasításokat közöl, hanem bemutatja a valóságos hivatali ügymenetet, tevékenységet, a pápa egyéni beállítottságát és törekvéseit. Megállapításait pontosan alátámasztja az iratanyagra támaszkodó adatokkal. Az I. kötet második részében a. felépítésről, szervezetről, az ügykezelés menetéről szól a szerző. Értesülünk a munkatársak változó számáról, a fizetések nagyságáról, szervezési problémákról, melyek összefüggésben voltak a „nagypolitikával", a külső munkatársakról, a reformtervekről, a hivatal működéséről a sedisvacantia idején stb. — A továbbiakban bemutatja a vezető hivatalnokokat: az államtitkárokat és helyetteseiket, a fogalmazókat, a rejtjelezőket, írnokokat és levéltárosokat. A részletekbe menő ábrázolást jellemzi, hogy pl. egyedül a fogalmazók változó ügykörének, beosztásának 30 oldalt szentelt. Az I. kötet harmadik része a levéltár bemutatása: története és felépítése: az 1816-os reform; az iratok rendje: egyes iratfajták bemutatása (általános iktatók, mutatók), a jelenlegi tagolódás ún. belső és külső részre; a levéltár áttekintése. A n. kötet az előbbiek illusztrálásaképpen^ig^e/éfefc^n közöl 27olyan iratot, melyek az Államtitkárság és a levéltára 1814—1833 közötti története szempontjából fontosak (pl. az 1815-ös reformtervezet, az Államtitkárság hivatalnokainak hatásköri beosztása 1815-ből), valamint kimutatások (pl. áttekintés a fizetésekről 1800—1833 között, vagy: a hivatalnokok névsora 1814-, 1822-, 1828-ból stb.). Itt található 83 íráspróba, melyek között a pápáké ugyanúgy megtalálható, mint az alsóbb hivatalnokoké, s ez a melléklet nagy hasznára lehet a kutatóknak az írás azonosításában. A kötet befejezéseképpen található a rövidítés-, forrás- és irodalomjegyzék, a név- és helymutató. Ebben nem sok magyar vonatkozásra bukkanhatunk; inkább az Ausztria címszó alatt lehet sejteni esetleg magyar vonatkozású adatokat is. De: szerepel pl. Berzeviczy Albert neve, s egy helyütt kimondottan ,,Ungheria" is (külföldi ügyek, 300—310 alcsoportokban, Németország, Ausztria és Csehország társaságában).