Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Gergely Jenő: A katolikus püspöki kar küzdelme az iskolákért / 165–198. o.

A katolikus püspöki kar küzdelme az iskolákért 183 Az elhangzottak tanúsítják, hogy komoly szavakkal és súlyos érvekkel támasztottuk alá igazságunkat és egyben cáfoltuk az alap nélkül felhozott és kiélezett vádemeléseket. Folytattuk ezt a higgadt védekezést egészen a mai napig. Állásfoglalásunk — úgy látszik — megértésre és elfogadásra nem talál és így kényszerülünk folytatni a küzdelmet elvitathatatlan iskolai jogaink érvényesítése érdekében. Számítunk ebben a mostani válságos napokban különben is — Kedves Híveink — valamennyietek, elsősorban is a katolikus szülők minden lehető támogatására. Erősen hisszük, hogy ügyünk mellett tudhatjuk iskoláink érdemes tanerőit, akiket ugyan minden lehető módon iparkodnak átcsábítani az ellenkező oldalra, de akiknek elsősorban tudniok kell azt, hogy esetleges fennforgó, de máskép is orvosolható sérelmek kihasználásával az iskolai oktatás és nevelés isteni joga hátrányt, vagy törést szenvedhet. Megértést várunk és kérünk ezen a ponton a hatalmon lévőktől. Az Egyház nem szívesen alkalmaz büntetéseket, mert tudja, hogy sokszor többet használ a jóakarat, mint a szigor; a buzdítás, mint a fenyegetés; a szeretet, mint a hatalom, amikor azonban a halhatatlan lelkek üdvösségéről van szó, minden hívőnek meg kell értenie, hogy esetleg keményebb eszközöktől sem szabad az Egyháznak visszariadnia. Ha egy párttag hűtlen lesz pártjával szemben, kizárják; ha egy állampolgár hűtlen nemzetéhez, megvonják tőle állampolgárságát, ha egy keresztény hűtlen lesz hitéhez és egyetlen Anyaszentegyházához, kénytelenek vagyunk figyelmeztetni és ha szüksége mutatkozik, bizonyos tilalmakat felállítani vele szemben. Az orvos is eltiltja a betegtől az egészségesek eledelét addig, amíg az fel nem gyógyul. Az Egyház is azt célozza a fenyítéssel, amelyet gyógyító büntetésnek is nevez, hogy a beteg — bűnös lélek a tékozló fiú módjára felkeljen és ismét visszatérjen hűtlenül elhagyott Egyházához, ősei szent hitéhez. Óh bárcsak a gyengék megerősödnének, az erősek pedig erősek maradnának a kísértés idején is! Ha fáradozásaink célt nem érnének, bár nehezen szánnók rá magunkat, mégis kénytelenek lennénk a kérdéses jogunk megsértőivel, avagy erőszakos elvevőivel, valamint az abban velük együttműködőkkel szemben az egyházi fenyítékek szigorát is alkalmazásba venni és erre nézve a fájdalmas és szükséges rendelkezéseket kiadni. Bárcsak ne kellene erre sornak kerülnie! A következményeket lássák az előidézők és viseljék a felelősséget! Igazságos ügyünket Istennek és a Nagyasszonynak oltalmába ajánlva, a Ti hűségetekben bízva áldásunkat küldjük Reátok és iskolás gyermekeitekre. Esztergom, 1948. május 11. A Magyar Püspöki Kar nevében: Mindszenty József s. k. bíboros hercegprímás. esztergomi érsek Felolvasandó: a legközelebbi vasárnapon (ünnepen) minden szentmisével kapcsolatosan. EPL, Circulares 1948. Közölte: Vecsey József (szerk.): Mindszenty okmánytár III. köt. Mindszenty áldozata. München, 1957. 152—154.