Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Buzási János: A Levéltári Közlemények hetven éve / 11–26. o.

A Levéltári Közlemények 70 éve 15 A főigazgató neve a címlapon 1936-ban jelenik meg újra, mint a felelős kiadóé. Ebben a minőségben a 14—17. évfolyamokat Herzog József, a 20—23. és 24. évfolyamokat Jánossy Dénes jegyezte. A 18—19. (1940—1941) két összevont évfolyam a Herzog főigazgatónak 60. születésnapjára ajánlott kötet volt, és Ányos Lajos szerepelt rajta felelős kiadóként. A Levéltári Közlemények terjedelmét Csánki mintegy 28—32 nyomdai ívre tervezte, s bölcsen tette, hogy nem a kötött terjedelmet választotta. Nem biztos ugyanis, hogy egy, a szigorú tudományosság igényével induló folyóiratnak a kötött terjedelem előnyére válik, különösen akkor, ha a tudományág, amelyet reprezentál, még éppen csak kialakulóban van. Ezt az óvatosságot az élet igazolta: az első évfolyam mintegy 25, a második már csak 15, a harmadik 22 nyomdai ívre terjedt. Az évi összteijedelem ingadozása a mai napig jellemző a Levéltári Közleményekre. Ennek sokféle magyarázata lehet, annyi azonban bizonyos, hogy a terjedelem nem elsősorban a mindenkori pénzügyi lehetőségektől függött. Ha egyáltalán volt rá pénz, akkor sohasem úgy, hogy egyszer kisebb, másszor nagyobb ívterjedelemre. Sokkal inkább befolyásolta az évi terjedelmet a folyóirat profiljába tartozónak tekinthető, megfelelő színvonalú irodalmi termés mennyisége. A szerkesztők sohasem törekedtek mindenáron arra, hogy a 32 ívnyi maximális terjedelmet kitöltsék. Sem ilyen, sem más meggondolásból nem tettek engedményt az eredeti célkitűzés (a levéltári anyaggal, a levéltárakkal és a levéltárosokkal kapcsolatos irodalom közlése) rovására. A háborús években főként azért kellett már nem csupán egyes számokat, hanem egész évfolyamokat összevonni, mert az anyag összegyűjtése egyre nagyobb nehézségekbe ütközött.

8 A példányszámot, az egykori Történelmi Tár előfizetőinek számát is tekintetbe véve, Csánki legalább 300-ra, de legfeljebb 400-ra tervezte. Nyilván nem kizárólag a levéltárosok igen szűk körének szánta a folyóiratot, hanem számított a történeti tudományok művelőinek, a felhasználói oldalnak az érdeklődésére is.

9 A Levéltári Közlemények az első évfolyamtól kezdve a következő rovatokra tagolódott: Értekezések, Kisebb közlemények, Ismertetések, Vegyes közlemények. Ezt a tagolódást egészen 1945 utáni megszűnéséig megtartotta, mindössze annyi változással, hogy a Vegyes közlemények rovata 1936-tól a Szemle címet viselte. Az Értekezések rovatban kaptak helyet a nagyobb, általában 1—3 ív terjedelmű cikkek, tanulmányok, forráspublikációk. Ennél terjedelmesebb írásokat csak igen ritkán közöltek egyetlen számban. A szerkesztők nem zárkóztak el szigorúan a nagyobb lélegzetű művek elfogadása elől sem, de az ilyeneket egy-két eset kivételével folytatásokban közölték. Mályusz Elemértől pl. ,,Az Országos Levéltár Nádasdy-levéltárának magyar levelei'' c. forráspublikáció 1923—1929 közt nyolc, ugyancsak tőle ,, A szlavóniai és horvátországi pálos kolostorok oklevelei az Országos Levéltárban"c. forráspublikáció 1927—1935 közt tizenegy folytatásban jelent meg. Mindkettő akár önálló kötet is lehetett volna. A Kisebb közlemények rovata tematikai szempontból gyakorlatilag nem különbözik az Értekezésektől: általában a hasonló tematikájú, de egy ívnél kisebb terjedelmű írások elhelyezésére szolgált. Úgyszólván bevett gyakorlattá vált azonban, hogy bizonyos, ebbe a terjedelmi kategóriába tartozó írások az Értekezések közt kaptak helyet, mint pl. az ünnepi írások, köszöntők, de gyakran más is. A szakirodalmi tájékoztatásban a Levéltári Közlemények kezdettől fogva jelentős szerepet vállalt. Azon túl, hogy a levéltári szakirodalmi tájékoztatásnak Magyarországon egyetlen hivatott fóruma volt, gyakran közölt ismertetéseket, mégpedig hozzáértő emberek tollából, a kifejezetten történettudományi irodalomról is. Ennek szerkesztési elvek nemigen 8 MOL, K 148., 1922—14—1594. Az első évfolyamok tényleges példányszámára vonatkozó adatot nem találtam. Megállapítható volt azonban, hogy a példányszám sohasem esett 300 alá, egyes években elérte az 500-at is. Lásd: MOL, Magyar Országos Levéltár 1944-ig, Általános iratok (Y 1.), 1935—553. 9 Lásd: Jánossy Dénes: Néhány szó a szerkesztésről. (Levéltári Közlemények 20—23. /1942—1945/.)