Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: Kormányzói audencia az első zsidótörvény előtt, 1937. november 11. / 143–164. o.

Kormányzati audiencia az első zsidótörvény előtt 155 ugyanúgy voltakők az ellenforradalmárok sorában, mint a másvallásúak, hogy megdöntsék a rémségek uralmát. A bolsevista veszedelem ellen a hazai izraelita hitfelekezet mindenkor együtt küzdött és együtt küzd a hazai összes keresztény egyházakkal és az ország sok jelentékeny tényezőjével együtt vallja és hirdeti azt, hogy a bolsevizmus ellen, elsősorban a szovjettel szemben kellene védelmi harcvonalat felállítani és nem volna szabad megengedni, hogy gazdasági kapcsolatok létesüljenek a bolsevista Oroszország és a bolsevistaellenes európai államok között, megfeledkezve arról, hogy a gazdaságilag még oly szükséges áruexport ellentételeként mindig számolni kell azzal a propaganda-importtal, amelyet a szovjettel való gazdasági kapcsolat maga után von. A hazai zsidóság ünnepélyesen és ismételten megtagadott minden közösséget mindazokkal, akik a bolsevizmus gyújtózsinórjával a kezükben a fennálló rendet el akarják pusztítani, kiveti azokat a maga kebeléből és tiltakozik az ellen, hogy őket bárki is velük azonosítsa. De éppen mert így van s mert ismerjük az ilyenfajta agitáció veszedelmeit, legyen szabad Főméltóságod figyelmét felhívni arra, hogy a zsidóellenes agitáció a maga jelszavait, módszereit, ha némileg átfestve is, a bolsevizmus fegyvertárából vette, hogy leggyakrabban olyan emberek állnak első soraiban, akik a kommunizmusban kompromittálták magukat s akik az antiszemita hecceket csak első lépésnek tekintik, melyet hamarosan követnek további lépések a nagybirtok, az egyház és minden országtartó tekintély ellen. Hazafiasságának útjáról nem térve le se jobbra, se balra, öntudatosan utasította vissza a hazai zsidóság azt a külföldről feléje kínálkozó kísértést is, hogy forduljon a numerus clausus ellen panaszával a genfi népszövetséghez, a trianoni békediktátum ama pontja alapján, amely egyenlő jogot köt ki Magyarország bármily felekezetű magyar polgára számára. A hazai zsidóság önérzetes válasza az volt: , ,Nemzetünk gyásza nem lehet jogaink forrása." Sőt külön deklarációban is tiltakozott a magyar zsidóság az ellen, hogy a numerus clausus ügyében a genfi népszövetség beleavatkozhassak és amikor ez az ügy Genfben mégis napirendre került, gróf Klebelsberg Kuno, akkori kultuszminiszter, a népszövetség genfi ülésén elsősorban a magyar zsidóságnak erre az ünnepélyes deklarációjára hivatkozott, amely megállapítja, hogy a numerus clausus ügyét az ország belső ügyének s az intézmény megdöntését a maga otthoni feladatának tekinti. Ámde, mindezeken túlmenően, a maga sérelmein felülemelkedve, ez a hazai zsidóság volt az, amely törhetetlen nemzeti érzésében ismételten fordult ünnepélyes szózattal az elcsatolt területek magyar zsidóságához, kérve őket, óvják meg hűségüket magyarságuk iránt és vallják magukat az elszakított részeken is törhetetlenül magyaroknak! Aminthogy a soproni népszavazás örvendetes eredményében, amely Sopron magyar városának a ,,civitás fidelissima" jelzőjét juttatta, része van az ottani magyar zsidóságnak is és amikor a legutóbbi csehszlovák népszámlálás rendelkezései az ottani magyar zsidókat arra akarták kényszeríteni, hogy magukat zsidóknak és ne magyaroknak vallják, a hazai zsidóság vezetője a Revíziós Liga vigadóbeli nagygyűléséről adott kifejezést a tiltakozásnak e jogfosztó kísérlet ellen, buzdítva Kassa, Pozsony, Ungvár városának zsidó vallású magyarjait: tartsanak ki rendíthetetlenül magyarságuk mellett. Történelmileg igazolt tény ma már, hogy ez a felhívás nem maradt pusztába kiáltott szó, mert az elszakított területeken a magyar zsidóság mindenkor az ottani magyar nemzeti kisebbség erős alkotóelemének bizonyult és bárhogy el akarják téríteni magyarságától, bármely nyomást gyakorolnak rája, hogy inkább zsidó nemzetiségűnek vallja magát, semmint magyarnak: a Magyarországtól elszakított zsidóság a megszállt területeken mindenütt a magyar nemzeti eszme és a magyar kultúra hűséges fenntartója és ápolója marad. Itthon pedig a hazai zsidóság ugyancsak minden alkalmat megragadott, hogy nemzeténekjavát külföldi, akár felekezeti, akár üzleti összeköttetései révén is szolgálja és a revizió eszméjét megérlelésre segítse. Ennek érdekében ismételten azon volt, hogy a külföld zsidó