Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - KRÓNIKA - Kanyar József: Hajdu Lajos (1926–1992) / 220

220 Krónika HAJDÚ LAJOS (1926—1992) Hett Lajos és Deli Erzsébet fiaként született Szekszárdon 1926. március 17-én. Tanulmányait a Győrffy Kollégiumban és a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán végezte történelem—irodalom szakon 1946—1949 között, a Jogtudományi Karon pedig 1957—1960 között. 1949-ig a Parasztpárt tagja volt, és ott az ifjúsági mozgalomban is dolgozott. 1949—1957 között hivatásos katonaként alezredes, illetve tüzérdandár parancsnok volt. 1957—1961 között a Hazafias Népfront munkatársa, 1961—1968 között pedig az ELTE Jogtudományi Karán adjunktus, 1968—1976 között docens, 1976-tól pedig az Egyetemes Államés Jogtörténeti Tanszék egyetemi tanára. Kutatási területe a büntetőjog és a büntetőeljárás fejlődéstörténete volt, valamint a 200 év előtti igazgatás fejlődése Magyarországon és Erdélyben. Az állam- és jogtörténeti kandidátusi fokozatát 1968-ban, doktori disszertációját pedig 1976-ban védte meg az Akadémián. Főbb publikációit „Az első (1795-ös) magyar büntetőkódex tervezeté "-vei kezdte 1971-ben. Nagy sikert aratott 1982-ben a,,//. József igazgatási reformjai Magyarországon" című kötete. A II. József által bevezetett és kiadott új igazgatási koncepciók Normáléjsi között ott volt található Széchényi Ferenc Somogy megyei és kerületi főispán 1785-ös Instrukciója, is, amelyben Hajnóczy Józsefnek is igen jelentős szerepe volt. A művet remekül rajzolta meg Hajdú Lajos, bemutatva, hogy e hatalmas és csaknem 700 kérdést felölelő jelentés volt az előfutára a későbbi modern közigazgatási adatbanknak. A „Nemzet és Emlékezet" sorozatban 1983-ban megjelent „A közjó szolgálatában. II. József és a magyar közigazgatás'' című kötete a jozefinizmus igazgatási és jogi reformjait dolgozta fel hatalmas levéltári forrás-adattárral. A művelt közigazgatás- és jogtörténet alkotója érdekes és sikeres , ,perújrafelvételre" is vállalkozott a „Forradalom vagy szerencselovag?" című, ,,Ráby-ügy"-ről szóló nyomozati jelentésében, életrekeltve, valóságos emberré téve benne Ráby Mátyást. „Meleg barátsággal, szeretettel" dedikálta 1986-ban az előtte való évben megjelent , ,Bűntett és büntetés Magyarországon a XVIII. század utolsó harmadában'' című — a levéltáros Degré Alajos emlékének is szentelt — kötetét, amelyben hatalmas adattári apparátussal készített táblázatok egészítették ki a magyarországi büntető igazságszolgáltatási gyakorlat 1770 és 1795 közötti tanulságainak az elemzését. A tövényhatóságok és települések mutatókkal, rab- és malefactor-tabellákkal gazdagon összeállított munkája ezúttal is hatalmas korrajzbázisát adta a szülőföldtörténeti kutatásoknak. A jogtörténész jeles művelődéstörténeti kutatásokat is végzett. Vonatkozó köztörténeti és helytörténeti tanulmányaiban is a felvilágosult abszolutizmus korszakát járta körül. A tanügyigazgatás első tizenöt éve (1776—1790), majd az 1775—1795 közötti népiskolai szerződések voltak a legfőbb témái. A Tolna megyei népoktatás XVIII. századi történetét is megírta „Az alsófokú népoktatásfejlődése Tolna vármegyében (1770—1790)", a megyei, a helytartótanácsi és a kancelláriai levéltárak forrásaiból nélkülözhetetlen művelődéstörténeti tanulmányt készítve Tolna megye részére. E tanulmányokat részben a Tolna megyei, részben pedig a Somogy megyei levéltári évkönyvekben jelentette meg. Hajdú Lajos munkái a magyar jogtörténetírásban egyedülálló vállalkozások voltak. Értékes életét korán vágta ketté — gyógyíthatatlan betegsége következtében — a könyörtelen halál. A Levéltári Közlemények egyik állandó munkatársát is elvesztette Hajdú Lajos személyében. Kanyar József