Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Tringli István: Hunyadi Mátyás és a Perényiek / 175–192. o.

188 Tringli István egykori tárnokmester nem bírja uralkodója kegyeit. Döbröntei Himfl Imre panaszt tett 1482-ben ellene egy három évvel korábban elkövetett hatalmaskodás miatt. A királyi ember az előadottakat ugyan igaznak találta, azt azonban nem, hogy az újvári Perényi-familiárisok a rablótámadást uruk parancsából követték el.

95 A következő év a két Perényi-fivér — Péterről ekkor már nem hallunk — számára kemény megpróbáltatásokat hozott. Giskra és Talafúz kora a nádori ág számára boldog szép napoknak tűnhetett az elkövetekezendőkhöz képest. Az események jól ismertek, Teleki számos forrását publikálta is, Fraknói felvette a Magyar Nemzet Történetébe.

96 A szántói szüretre igyekvő számos kassai polgárt a Perényiek vizsolyi vámosa összecsődítve a lakosokat elverte, az egyiknek keze is eltört. Ez akkoriban igazán tucatügynek számított, minden nagyobb vámhelyen megesett az ilyesmi. Mátyás ebből, akárcsak a Himfi-ügyből, nem kovácsolhatott nagy pert, iöleg ha István — mint ahogy ezt a királyi parancs is előírta — alattvalóit törvény elé állította. A vizsolyi esetért Perényi a következő év tavaszán: 1483-ban állt a bíróság előtt.

97 Az ítéletet nem ismerjük, de nyárra már ez igazán nem is lett fontos. Július 21-én Mátyás tudatta a kassaiakkal, hogy megelégelte Perényi Miklósnak a Lengyelországból jövő kereskedők elleni önkényeskedéseit, mivel az törvényszéke elé nem volt hajlandó állni, ezért úgy döntött, hogy Sztropkó kastélyából kiostromolja, amihez a város ostromgépeket adjon. Hasonló értesítést kapott Bártfa is.

98 Október 7-én Lábatlani Andrást azzal a paranccsal küldte a vidékre, hogy e „dühöngő embert megfékezze".

99 Perényi Miklós rablólovagságáról szóló hírekben aligha kételkedhetünk. Ha addig nem követett el ilyesmit, a lengyel megszállás alatt volt ideje eltanulni a katonáktól az útonállási. Hogy ezekben maga is részt vett, arra elég nem kevés cinizmussal megírt 1472-es levelét és Mátyás kegyelemlevelét felhozni. Az eljárás szigorúsága azonban mégsem lehetett arányban az elkövetett bűnökkel, Bártfat mindenesetre Lábatlani Andrásnak kellett ,,a Perényi Miklós által elkövetett kártételekről és rablásokról meggyőzni".

100 A szokás szerint homályosan fogalmazott missilis azonban még nem elég bizonyíték az ügy megítéléséhez. Ekkorra már eldöntött tény volt Budán a Perényiekkel való leszámolás. November elején Lábatlani András mint zempléni ispán már Sztropkóba rendelte magához a bártfaiakat néminemű tanácskozásra. A terv kitűnő volt: a testvérek közösen birtokolták váraikat, a sztropkói ostrom után Fülekre indultak a királyi katonák, Perényi István biztos lehetett benne, ha egyszer Mátyás emberei a várba teszik lábukat, nem fognak megelégedni azzal, hogy az öccsére eső felét foglalják le a maguk számára. Ellenállt, és ez már elég is volt ahhoz, hogy most már a harc ellene is meginduljon. Abból aligha igaz valami, hogy idegen katonaságot akart Sárosba és Újvárba felvenni a Füleket védő István. Fülek ostromával egy időben mindenesetre e két vár ellen is megindultak a csapatok. Perényi Miklós időközben meghalt, ez tovább könnyítette a király dolgát. Decemberben Lábatlani András már Terebes felé fordította a csapatokat. A várak vívása közben kezdtek el gondoskodni Perényi István hatalmaskodásairól szóló bizonyítékok összegyűjtéséről.

101 Terebes bevételével az akció befejeződött, Bártfa város levéltárának iratai nem tudósítanak már további Perényi-ellenes mozdulatokról. Hogy meddig tartotta a király kezén a birtokokat, nem tudjuk, azt sem, hogy mikor került vissza többségük régi uraik kezére. Néhány év múlva azonban már csak Sáros és Sztropkó volt új ura, Corvin János birtokában. Ez utóbbi az 1471—73-as években történt események és különösen nagy 95 Dl. 103875. 96 Teleki 4. köt. 278., 12. köt. 240., Fraknói 324. 97 Teleki 12. köt. 703. és 705. sz. 98 Teleki 12. k. 708. sz., Bártfa, 2272. sz. 99 Teleki 12. k. 709. sz. 100 Bártfa, 2282. sz. 101 Teleki 12. köt. 710. és 712. sz., Dipl. Sar. 189., Bártfa, 2283, 2286, 2288, 2290, 2291. sz. A parancsok majd mind commissio propria domini regis alatt keltek.