Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Tringli István: Hunyadi Mátyás és a Perényiek / 175–192. o.

Hunyadi Mátyás és a Perényiek 183 szívlelte a régi arisztokráciát, koronázásáig az udvari méltóságok betöltésénél mellőzte is őket. 48 Azonban épp Perényi István volt az, ki a váltás egyik első képviselője volt: 1463 vé­gén megkapta az asztalnokmesteri méltóságot. A Perényiek név amúgy is három különböző családot takart más-más politikával, más hatalmi lehetőségekkel. Sommás közös megítélé­süket egy reálpolitikusnak mindenképpen kerülnie kellett. A nádori ágból Mátyás trónra lépte után a három fiú közül a legidősebbnek, Istvánnak hamar állást kellett foglalnia politikai hovatartozását illetően, a másik két testvér: Miklós és Péter nem folyt bele az ország dolgába, Miklós csak később 1471-ben. István 1459. február 10-én ott volt azon előkelők közt, kik Mátyás mellett hűségnyilatkozatot tettek 49 , ebben az évben Zemplén megye ispánjaként is említik. A következő néhány évben azonban háttérbe szorult, a csehek elleni utolsó harcokban is keveset hallunk róla, még Újvár visszafoglalása ügyében is anyja írt a bánfaiakhoz. 50 Nem is csoda, hogy az azt követő adományok kedvez­ményezettjei közt sem találjuk. Összes váraik visszanyerése után azonban hamar bekerült István az őt megillető helyre az országos politikába. Először 1463. december 21-én szerepelt együtt egy méltóságsorban Báthory Lászlóval asztalnokmesterként. 51 Ott volt a Frigyessel kötött béke ratifikálásán Székesfehérváron 1464. április 3-án. 52 Jó egy év múlva pedig a már említett perben egyik alperesként állt szemben Szilágyi Erzsébettel, elmarasztalása után még ebben az évben elvesztette méltóságát 53 . Vajon van-e összefüggés a kettő közt? Szilágyi Erzsébet két pert indított a Perényiek ellen, az erdő miatt még 1464 őszén meg­ítélte az országbíró az esküt, ennek kimenetele aligha lehetett kétséges, Szilágyi Erzsébet kétszáz eskütársat biztosan ki tudott állítani. A júliusi ítéletekig még hosszú hónapok teltek el, a feleknek bőven lett volna lehetőségük vitájukat rendezni, kiegyezhettek volna. Az ilyen ügyek a leggyakrabban egyezséggel értek véget, valamelyik fél azonban megmakacsolhatta magát. Akár az asztalnokmester, akár Mátyás anyja volt az, ki nem engedett, a két per közel egyidejű befejezésében, az ítéletben Hunyadiné befolyása érvényesült. Elvileg mindenkinek ez az ítélet járt volna, a kedvezés azonban egyértelművé válik, ha a bírói kétharmad adomá­nyozását tekintjük. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a kúriai szóhasználat a főbenjá­ró ítéletet és a főváltságot nem különböztette meg olyan rigorózusan, mint azt Verbőczy tet­te: ő az előbbire sententia capitalist, az utóbbira az emenda capitist használta. 54 Mind a július 1-i nádori, mind a július 5-i királyi oklevél emenda capitis-t ítélt, a bírói kétharmadot Szilágyi Erzsébetnek juttató donationalis azonban sententia capitalisról beszél. A jogelvek­től való eltérés a végrehajtás során az elítélt javára szembetűnő, megítéléséhez azonban job­ban kéne ismerni a kor joggyakorlatát. így csak a tények ismertetése marad: a nádor kétszer száz márka, azaz nyolcszáz forint 55 főváltságot és minden öröklött birtok elvesztését ítélte, a királyi ítéletnél István ©váltságát (400 forint) és kártérítést (1200 forint) szabták ki a birto­kok elvesztésével együtt. A végrehajtásról szóló jelentésben azonban egy szót sem hallunk az összes birtokok lefoglalásáról, sőt egyértelműen kiderül, hogy csak a hatalmas Perényi­birtokok töredékét járták be: Ernőd, Odoma, Kisfalud és Vidám fedezte a főváltságot és a kártérítést, az azonban nehezen értelmezhető, hogy minek a fedezetére szolgáltak a szent­miklósi uradalom birtokrészei. A budai káptalan nem kaphatott értesítést a bírói résznek a felperes számára történt adományozásáról, ugyanis ez utóbbi helyen kétharmad részben a 48 Engel: i. m. 49 Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idejében. (Századok 122. (1988.), továb­biakban: Kubinyi: Bárók 206.) 50 Iványi Béla: Bártta sz. kir. város levéltára. Bp. 1910., továbbiakban: Bártfa, 1344. és 1345. sz. 51 FÜgedi 121. 52 Kubinyi: Bárók 197. 53 FÜgedi 121. 54 Werbőczy: Tripartitum p. U. tit. 43. 55 Uo. p. H. tit. 40. és 54.

Next

/
Oldalképek
Tartalom