Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Tringli István: Hunyadi Mátyás és a Perényiek / 175–192. o.
180 Tringli István úton, vagy másképp, ahogy tudja, visszaszerzi — tudniillik azt állította, hogy ezek őt illetik örökjogon — és a zálogba vevőknek átadja, hatalombajban való elbukást jelölve meg szavatosságként. 27 Ezt azonban még nem az illegitim gyermekei jövőjéről gondoskodó apa tette. A következő évből sorra értesülünk arról, hogy Szapolyai az általános perhalasztás ellenére perbe vonta Miklóst, a kúria ítéletet akart mondatni az ügyben, Szapolyai Nagyidát el akarta foglalni. 28 A probléma nem az volt, hogy Miklós a saját szakállára tett János nevében is bevallást — ügyvédvalló oklevelet valóban nem mutatott fel — így unokaöccse joggal emelhetett kifogást, hanem az, hogy ezt nem önként és szabadon, hanem Mátyás király és Imre kincstartó erőszakos és hatalmas nyomására tétették velük (tehát Jánossal is). A bevallást visszavonták, a két Zápolyát a foglalástól, a hiteleshelyeket az iktatástól tilalmazták. 29 Szapolyai egyébként — ő tudta miért — Miklós révén próbálta jogait érvényesíteni. Talán a kisebb ellenállás irányába haladt, talán valóban zsarolható volt valamivel, mint Komáromy András vélte, 30 mindenesetre ezután csak Miklós részét próbálta magának megszerezni háromezer forintért, azonban az összeget nem fizette ki neki, ha hihetünk Miklós 1470-ből származó állításának, ki ekkor már az előnyös feltételek mellett történő zálogosításoktól nem idegenkedett. 31 Szapolyai befolyása a királyra ez ügyben nagy volt. Az idő múltával egyre jobban sikerült befeketítenie Perényi Miklóst, a király 1460-ban még kincstartóját arra kötelezete, hogy adja vissza a birtokokat tulajdonosaiknak. Szapolyai már ekkor azt állította, hogy a foglalás a király parancsából történt, 1461-re sikerült az uralkodót arról meggyőzni, hogy kényszerítse a Perényieket a számára kedvező bevallás megtételére, 1467-ben Miklós már a csehekkel való egykori cimboraság vádját volt kénytelen elviselni, pedig ezzel Mátyás atyja egykori hű párthíve, az ő választása körül is érdemeket szerzett Modrar Pál hírét is rontotta. 32 Szapolyai végül minden siker nélkül kísérletezett Nagyida egy részének megszerzésével. A család harmadik ágát leggyakrabban nádori vagy idősebb ágként emlegetik. Az előbbi elnevezés a família legmagasabb közjogi méltóságra jutott tagjától: Perényi Imrétől ered, az idősebb pedig Perényi idősebb Jánostól származik, ki a tárnokmesterséget 1438-tól 1458-ig töltötte be. 33 Előfordul még a terebesi megkülönböztető név is a zempléni Terebes váráról. A XV. sz.-ban a család ezen ága messze kiemelkedik a másik kettő közül, amazoknak összesen még közelítőleg sem volt annyi birtokuk, mint ezeknek. Engel Pál számításai szerint a század közepén Magyarország leggazdagabb nyolc családja közt foglaltak helyet a hetedikként. 34 Övék volt Terebes, Sztropkó, Füzér, Újvár, Csorbakő, Sáros, Fülek vára a hozzájuk tartozó falvakkal, a szentmiklósi uradalom, minden bizonnyal külön uradalmak központjai voltak — legalábbis a század közepén — Szinye, Vizsoly, Ernőd, Gömör mezővárosok. 35 Gömör csak három évtizedig volt birtokukban, 1460-ban Rozgonyi Sebestyén és Szapolyai Imre kapták, mindenesetre az 1465-ös új adományba már nem került be. 36 Ezek27 Dl. 70911. 28 Dl. 70913, 15713. 29 1462. június2.: Dl. 70915: ,,...non sponte etliberesedper violentam etpotentíariamcompulsionem Serenissimi principis domini Mathie Dei gratia regis Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. ciomini nostri gratiosissimi et ipsius Emerici thezaurarii ipsis facere opportuissent..." 30 Ld. 22. jegyzet. 31 Dl. 70914, 70944, 70946. 32 Az idézett 1467-es oklevél, éppúgy mint az 1460. november 20-i Szapolyaihoz szóló parancs a király személyes parancsából keletkezett. 33 Fügedi Erik: A XV. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Bp., 1970. 121., továbbiakban: FÜgedi. 34 Engel Fái: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században. 1—2. közi. (Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei IV-V. Bp., 1968-70.) 35 A birtokokra 1454-ból: Dl. 24541; 1455-ból: 14908. és 14909. ennek iktatása 14909, 14910; 1465-ból: MOL, Magyar Kamara Archívuma, NRA lajstromkönyvek (E 148.) tom. XLH. 818—11; 1471-ból: uo. 818—12. Az eredeti okleveleket innen még 1836-ban kiemelték. Vázlatos térképi ábrázolásuk: Feld István— Juan Cabello: A füzén vár. Miskolc, 1980. 39. 36 MOL, Magyar Kamara Archívuma, NRA lajstromkönyvek (E 148.) tom. XLII. 818—11.
