Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Tringli István: Hunyadi Mátyás és a Perényiek / 175–192. o.

Hunyadi Mátyás és a Perényiek 179 és társai megjelenésekor nem egy ilyen esete történt a Felvidéken, sem a család, sem a közvélemény szemében nem tűnt, ,tiszta" ügynek. Miklósnak amúgy is jó oka volt, hogy ragaszkodjon saját jogaihoz. Papnak szánták, azt nem tudjuk, milyen egyházi rendeket vett fel, a negyvenes években azonban már együtt élt Csaholi László lányával, kitől négy fia és több lánya született. Házasságát nem tekintették törvényesnek, gyermekei így nem örökölhettek semmit, a megoldás kézenfekvő volt: 1464-ben elkezdte birtokait zálogba csapni, hogy az értük járó összeget utódai számára biztosíthassa.

19 A zálogba vevők Malomvizi Kenderes János (Szászfalu)

20 és Báthory András, István, László, Miklós (Nyaláb Miklósra eső fele és Szecső Pest megyében)

21 voltak. Perényi János — ifjabb János 1452—53 fordulóján meghalt — és fiai számára az 1741-es év nehéz volt: hiába tiltakoztak, kénytelenek voltak a 32 ezer forintot a Báthoryaknak kifizetni, Szecső feléről így is lemondhattak, mert ezt örökjogon vették meg.

22 Miklós unokaöccse: János végül taktikát változtatott Nagyidát illetőleg: feleségül vette Modrar Pál lányát: Annát, 1460-ban el is határozták, hogy megosztoznak fele-fele arányban ő és Modrar özvegye, valamint többi gyermeke.

23 Azonban ujabb hatalmas vetélytárs jelentkezett: Szapolyai Imre. 1460-ban Mátyás hadjáratot indított a keleti Felvidéket uraló csehek ellen.

24 Egyik hadvezére: Szapolyai Imre elfoglalta Nagyidát és Szikszót. Mondhatnánk, hogy ezt stratégiai okokból tette — az igazságnak ez annyiban meg is felel, hogy egy középkor végi magyar belháború stratégiájához hozzátartozott a győztes fél birtokfoglaló törekvése. Lehet, hogy az első időkben Modrar zálogbavétele után is állomásozott Idán cseh őrség, halála után azonban a bratrik nem fészkelték be magukat, mert ezt Szapolyai nem mulasztotta volna el megemlíteni eljárása igazolásául. November 20-án a Kassán tartózkodó Mátyás megparancsolta Szapolyainak, hogy Szikszót és Nagyidát bocsássa vissza Modrar özvegyének és Perényi Jánosnak, mert ó* visszaadta nekik. Másnap ugyancsak Kassán a nádor előtt a kincstartó nem mulasztotta el magát egy esetleges per eÜen bebiztosítani: János, nagybátyja: Miklós nevében is nyugtatta Szapolyait arról, hogy nem fogja perelni amiatt, hogy Mátyás parancsára elfoglalta birtokait, ellenkező esetben hatalombajban fog elbukni, birtokait elveszti.

25 Egy hét múlva már sor is került az említett osztály elhatározására. A felvidéki cseh uralom felszámolása során nem ez volt az első eset, hogy a fegyverjog érvényesült a restaurációval szemben. Példánk ezekből a napokból származik épp egy egykori Perényi-váruradalom kapcsán. November 27-én Mátyás privilegiálist állított ki arról, hogy Szapolyai Imre kincstartónak és Rozgonyi Sebestyén vajdának a cseh latrok elleni háború sok költségébe került, melyek közül kiemelte Imre rihnói — egyébként sikertelen — ostromát, ezért nekik és rokonaiknak 12 ezer forintért zálogba adta Rihnót és tartozékait, ,,mely a mondott latrok régi fő hajléka".

26 Nem is tudunk róla, hogy Perényi Pál perelte volna jussát, ha tette is, a legkevesebb siker nélkül. Szapolyai azonban nem mondott le olyan könnyen az egyszer már kezében volt birtokról. 1461 áprilisában Perényi Miklós rokonai nevében is Nagyida rájuk eső felét, mely János kezén volt, a Szapolyaiaknak zálogba bocsátotta 8 ezer forintért tizenkét évre, Miklós vállalta, hogy a birtokokat Jánostól törvényes 19 Dl. 70921, 70926, 70936. 20 Dl. 70941, 70942. Az utóbbi iratból az is kitűnik, hogy Miklós nemcsak egyszerű levelet tudott fogalmazni, hanem jogi szöveget is. írása nem túl szép, de láthatólag forgatta néha még a tollat. 21 Dl. 70952. 22 Komátvmy András: Nyalábvár és uradalma. Századok 28. (1894.) Perényi Miklóst illető jellemzése a2onban az elfogult rokonok ítéletén alapszik, hogy Mátyás ellenzékéhez tartozott volna, jószágait elvesztette volna, hogy mint hatalmaskodót végül Mátyás „megzabolázta", nem tudni honnan vette. Papi mivoltára: Dl. 70953-70961. és 70964. 23 Dl. 15532, 70910. 24 Tóth-Szabó, 319. 25 Dl. 70908. kancelláriai jegyzete: commissio propria domini regis, Osvaldo de Rozgon conüte Siculorum referente, Dl. 70909. *> Tóth-Szabó, LXXVID. sz.