Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Tringli István: Hunyadi Mátyás és a Perényiek / 175–192. o.
178 Tringli István úgy tudta letenni, hogy idősebb Jánosnak elzálogosította Nyaláb, Szőlős és tartozékaik egy részét, 12 Hat évvel később már ifjabb János féltestvére a papi pályát elhagyó Miklós és ifjabb János fia: az akkor még kiskorú János, a későbbi királynéi ajtónállómester is azt állították, hogy az egész Modrar-féle ügyletben aktívan részt vett idősebb János is, kettejük közt az volt a különbség, hogy az utóbbi nem ismerte el Modrar Nagyidához való jogát törvényesnek. 13 János tárnokmester eljárásában különösen keveredett egymással az atyafiú iránti rokoni szolidaritás a saját családja birtokainak növelésére irányuló törekvéssel és az országos politikában elfoglalt helyével. A tárnokmester Erzsébet királyné hűséges híve volt, ellentétben az ifjabbik Jánossal, ki Ulászló mellett tartott ki, 1443-ban Miklóssal együtt szolgálataikért Kisnémetit nekik is adományozta a király. 14 Idősebb János tehát a közvetítésre különösen alkalmasnak látszott. A későbbiek szempontjából a különböző időszakok megítélése legalább olyan fontos, mint maga az 1441-es ügylet. 1453. február 10-én Bécsben V. László és a környezetében levő urak ennek a kényes ügynek kénytelenek voltak a végére járni, hisz Modrar jogai kétségesnek látszhattak. Giskra egykori hitelezője ekkorra azonban már jó érzékkel a Hunyadi-párthoz csatlakozott, ráadásul előmutatta azt az oklevelet is, melyet Hunyadi Jánostól és az országos tanácstól szerzett, miszerint hozzájárulásukat adják a zálogügylethez, mondván a csehek uralma a vidékre szokás szerint sok kárt hoz, ezért jobb ha nem cseh vagy más idegen kezén van a vár. Ehhez a konszenzushoz maga a tárnokmester is hozzájárulhatott, ha ugyan nem maga volt az egyik értelmi szerző. Modrar Pál Nagyidához való jogait ezek után már nem volt nehéz szinte önzetlen hazafias tettnek feltüntetni, ő volt az ,,ki jóhiszeműen, jó okkal, a közbékességet óhajtván, ezen részek, sőt az egész ország hasznára.. .méltóztatott az összeget kifizetni". Hátra volt még Giskra eljárásának tisztázása, hisz a további jogok is innen eredtek, az oklevél azonban nem véletlenül kelt Erzsébet királyné fiának nevében: megállapították, hogy Perényi az uralkodó nyilvánvaló ellenségének bizonyult, részt vett az ellene irányuló felkelésben, Giskra ezért fogatta el, habár Lászlótói később kegyelmet nyert, a Modrar—Giskra-szerződést jogosnak és törvényesnek ismerték el. 15 A döntés az 1453-as dekrétumban kifejeződött birtokpolitika szellemében született, ügyesen egyesítette a törvényességet a status quoval. A történelmi emlékezettel azonban némi baj lehetett: idősebb Jánosnak az ügyben játszott szerepét csak a bárói ág családi emlékezete rögzítette. 1467-ben Mátyás megbocsátott a többrendbeli hatalmaskodással vádolt Miklósnak, ki egykoron testvérét a fogságból kiváltandó, a cseheknek Nagyidát átadta, így azok onnan sok kárt okozhattak. 16 Az ágon belül a tagok közti szolidaritásnak nem sok jelét tapasztaljuk, sokszor még apa és gyermekei közt sem. Ifjabb Perényi János egy időben még Talafúzt is próbálta megnyerni birtokvisszaszerző tervei számára, egyébként pénzbeni megváltásra törekedett, így pl. 1448-ban is, ez azonban fiának: Jánosnak nem tetszett, ki az egész Modrar-féle ügyletet törvénytelennek tekintette. Nyugodtan feltehetjük, hogy az 1453-as királyi döntés is az ő igyekezete ellen irányult. 17 Ifjabb János féltestvére, Miklós sem hagyta annyiban a dolgot, egyrészt nem mulasztotta el emlegetni idősebb János szerepét — ezt ifj. János fia is megtette —, másrészt tiltakozott azért, hogy fivére az ugocsai birtokokat sem átallotta kockára tenni szabadsága érdekében. 18 Hogy később ki-ki a saját szerepét elhallgatva másokét nem mulasztotta el kiemelni, azt bizonyítja, hogy habár Giskra 12 Dl. "70896. 13 Dl. 70894. és 70895. 14 Dl. 70891. kancelláriai jegyzete: commissio propria domini regis per manus sue scriptum. 15 Kancelláriai jegyzete azt mutatja, hogy Modrar jó érzékkel választotta ki nagyhatalmú kijárok: commissio domini regis ex deliberatione dominorum consiliorum, dominó Ulrico comite Cilié referendo Dl. 14336. 16 Dl. 70937. 17 Szeréna és Ernyey József: A Majthényiak és a Felvidék. Bp., 1912. 407.; Dl. 70895. 18 Dl. 70894. és 70896.
