Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Tringli István: Hunyadi Mátyás és a Perényiek / 175–192. o.

TRINGLI ISTVÁN HUNYADI MÁTYÁS ÉS A PERÉNYIEK A nádor Szent György-napi nyolcados törvényszékén 1465-ben szigorú ítéletet hoztak. A felek nem holmi pártelkes, régóta veszekedő atyafiak: Szilágyi Erzsébet volt a felperes, az alperesek: Perényi János — az idősebb — özvegye: Kórogyi Katalin és fiúk: István. Az ügy már régóta húzódott: még János kezdte, róla szállt fiára és özvegyére. Az ítélet szerint annak idején még ő volt az, ki Polgáriegyház birtokát Mátyás anyjától elfoglalta — hatalmasul, miért is utódai hatalmaskodásban marasztaltattak el, majd ,,báróságuk következtében fejenként a felperesnek fizetendő száz márka fóváltságot", minden öröklött birtokuk elvesztését — melyből a szokásos kétharmad a bíróságot, egyharmad a felperest illette meg — ítélték meg ellenük. Nem tudjuk, hogy vajon ugyanaz az ügyvéd hallgatta-e végig a Perényiek képviseletében néhány nappal később immáron a királyi jelenlét előtt az ítéletet, melyet megbízói ellen hoztak, azonban aligha érhette meglepetésként: bizonyos makkos erdők elfoglalása miatt Palóci László országbíró Perényi István, anyja, valamint testvérei: Miklós és Péter fejére teendő esküt ítélt Szilágyi Erzsébet részére, melyet kétszáz nemessel együtt — az alperesek bárói volta miatt — kellett letennie. Az előző év november 9-én Balázs deák munkácsi várnagy úrnője nevében az esküt le is tette Budán a Szent György-kápolnában, valószínűleg ő vezette ide azt a kétszáz nemesembert is, kik hasonlóképpen cselekedtek. Ezek után ha bírói úton folyt tovább az ügy, már egyenes út vezetett a magyar jog szerint a július 5-én kihirdetett ítélethez: megállapították, hogy az alperesek hatalmaskodásban bűnösök, főváltságra, minden általuk okozott kár megtérítésére: 1200 forint fizetésére, minden birtokuk elvesztésére ítélték őket. Mátyás másnapra teljesítette is anyja kérését: a kancellária nem késlekedett, hamar kiállított egy pátenst, miszerint Perényi István minden magyarországi birtokából őt illető bírói kétharmad részt Szilágyi Erzsébetnek adta, hogy a visszaváltásig élhesse azokat. Az iktatásra Hubói Gergely mestert küldték ki a kúriából, mint nádori és királyi embert. Tanúbizonyságot a budai káptalan adott melléje. Szeptember 5-én Szabolcs vármegyében kezdték az iktatást: bevezették Szilágyi Erzsébetet Polgáriegyházba, a Perényiek tiltakozását figyelembe nem véve. A következő napokon a borsodi Ernődre, Odomára, Kisfaludra, a Pest megyei Vidámra, a zempléni Olaszira és Sárára, a gömöri Felsővadászra, Jánosdra, végül a borsodi Selyebre szálltak ki. A fogott bírók ilyenkor szokásos becsűje alapján Emődöt, Odomát, Kisfaludot, Vidámot a megítélt vérdíj és kártérítés fejében iktatták a felperesnek, Polgáriegyház ezen kívül esett, azt visszaítélték. A többi birtokot Katalinnak, Perényi Istvánnak és testvéreinek, köztük leányoknak hagyták. Ezután a szentmiklósi uradalomra szálltak ki, először Perényi János gyermekei részére hasítottak ki részt, majd Podheringen az utca déli oldalán öt jobbágytelket, Kölcsénben a keleti részen nyolc telket és az alulcsapós malom részét, Repedén hat telket, Szentmiklóson tizenkét telket, Szolyván tizennégy telket malomrészekkel és az itt szedni szokott vámmal együtt, Nelepinán hat, Deteken öt, Kétyen öt jobbágy telket hasítottak ki, melyeket kétharmad részben a király és a nádor, harmadrészben Szilágyi Erzsébet részére iktattak. A Perényiek itt is sikertelenül tiltakoztak. Martinkán már nem volt ilyen egyszerű az ügy. Itteni tisztjük és fámiliá-