Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - E. Kovács Péter: Jajca és az 1519-es magyar-török béke / 91–96. o.
E. KOVÁCS PÉTER JAJCA ÉS AZ 1519-ES MAGYAR—TÖRÖK BÉKE Az európai nagyhatalmak 1519-ben két fontos kérdésben várták a magyar külpolitika állásfoglalását. A császárválasztásban érdekelt felek n. Lajos döntésére, míg a keresztes hadjárat hívei a magyar—török béketárgyalások eredményére voltak kíváncsiak.' A két diplomáciai lépés szerencsés megoldása sokat jelentett az ország számára, hiszen mindkét akció az egyre fenyegetőbb török veszély elhárítását szolgálta. A magyar udvar Károly spanyol király támogatása fejében jelentős segítséget remélt, míg a meghosszabbításra váró magyartörök szerződéstől a határvidék viszonylagos békéjét várta. A Mátyás-kori status quo ugyan már a múlté, de mivel az állandó diplomáciai kapcsolat mindkét félnek az érdekében állt, a békét rendszeresen meghosszabbították. Nem volt ez másként 1518-ban sem, amikor a bácsi országgyűlésen a török követ újabb négyéves hosszabbítást ajánlott fel uralkodója nevében n. Lajosnak. A magyar diplomácia irányítói nem adtak azonnal választ, mert álláspontjukat egyeztetni akarták a pápával, a császárral és a lengyel udvarral. 2 Az időhúzás nem volt új dolog a magyar diplomácia fegyvertárában, hiszen Budán tisztán látták, ha az európai hatalmak a béke ellen vannak, s a török a békét kívánja, Magyarország pénzt és időt nyerhet a felemás helyzetből. Nyilvánvalóan a királyi tanács tagjai nem sokat reméltek egy újabb törökellenes koalíciótól, de megpróbálták kihasználni az ország iránti érdeklődést. Mert a korabeli Európában tervekben nem volt hiány. Utoljára 1516-ban X. Leó pápa hirdetett keresztes hadjáratot az Oszmán Birodalom ellen, s ehhez csatlakozott Miksa császár, aki tervezetében már Konstantinápoly elfoglalására is javaslatot tett. A pápa levele már a következő évben megérkezett Budára, s a magyar válaszból megtudhatjuk, hogy a kedvező békeajánlattal az országba érkezett török követet kérése elutasításával fogják visszaküldeni. 3 Természetesen n. Lajos továbbra is udvarában tartotta a szultán képviselőjét, hiszen tudta, ahogy csökken a katonai segítség reménye, úgy lesz egyre nagyobb szüksége a török békére. Az egyelőre várakozó álláspontra helyezkedő magyar udvar sem az 1518-as bácsi országgyűlésen, sem pedig később, érdemben nem rendelkezett a támadó hadjáratról, de a külpolitika csatornáin keresztül tájékozódni próbált a lehetőségekről. A tolnai országgyűlésen kijelölt követségek a császárválasztás kérdése mellett nem feledkeztek meg a török elleni harcokról sem. így a Velencébe és a pápához küldött Werbőczi István, valamint a lengyel udvarba delegált Artándi Pál és Kenderessy Mihály egyaránt tájékozódtak az esetleges segélyekről, de mivel a szokásos ígéreteken kívül egyebet nem kaptak, világossá vált, hogy a magyar állam nem vár tovább, s inkább meghosszabbítja a magyar—török békét. 4 A lengyel udvarban n. Lajos követei már arról is beszéltek, hogy az ország előnyös 1 A császárválasztásra: E. Kovács Péter: A császárválasztás és Magyarország. (Unger Mátyás Emlékkönyv. Szerk.: E. Kovács Péter, Kalmár János, V. Molnár László. Bp., 1991. 61-72.) 2 Kosáry Domokos: Magyar külpolitika Mohács előtt. Bp., 1978. 116—117. 3 Török Pál: A mohácsi vész diplomáciai előzményei. (Mohácsi Emlékkönyv 1526. Szerk.: Lukinich Imre. Bp., 1926. 142-145., 148.) 4 Fraknói Vilmos: Werbőczi István. Bp., 1899. 1441-149.
