Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Engel Pál: Salgai Miklós / 15–26. o.

Salgai Miklós 2! fele részt Zsigmond szintén kisajátította, és a Kusalyi Jakcsoknak zálogosította el. 1435-ben visszaváltotta tőlük (valószínűleg a radnai kerületért cserében), és Losonci Lászlónak engedte át a salgói uradalom és Zaránd megyei birtokok (Csúcs, Meszt) helyett. 1439-ben, amikor László magvaszakadtával visszaszálltak a koronára, Albert az elhunyt unokatestvéreinek, Losonci Dénes fiainak adta zálogba őket, és tőlük utóbb Hunyadi János szerezte meg a legtöbbet.

52 A tekintélyes földvagyont öt budai ház egészítette ki, kettő a várban és három a külvárosokban.

53 A nádori közgyűlésen kimondott ítélet ellen Salgai, úgy látszik, a király személyes jelenlétéhez fellebbezett. Valóban ellenkezett volna a szokásokkal, hogy az ország egyik első mágnásának sorsáról Nógrád és Hont megye nemesi közönsége döntsön. Windecke is úgy tudta, hogy a perben végső fokon Zsigmond személyesen hozott ítéletet főpapjaival és báróival, és ugyanerről tudat bennünket Albert idézett 1439. évi adománylevele. A fellebbviteli tárgyalásra, amelyen helyben hagyták a közgyűlés ítéletét, és kimondták a Szécsényivagyon fele részének elkobzását, úgy látszik, 1424 tavaszán vagy nyarán került sor, mindenesetre augusztus 19-e előtt, amikor a király már adományt tett az elkobzott jószágokból.

54 Valószínűleg a perrel kapcsolatban írta át Garai nádor Salgai unokatestvére, Szécsényi László részére Budán 1424. jún. 9-én Nagy Lajosnak azt az 1353. évi privilégiumát, amellyel déd- illetve nagyapjuk, Kónya feleségét fiúsította atyja, Haschendorfer Wulfing birtokaiban.

55 Az 1446-ban elítélt Zomlini Gábor deák vallomásából tudjuk, hogy egyik hamisítványát Szécsényi László részére gyártotta, amely szerint Zsigmond abban a kiváltságban részesítette elődeit (feltehetően Frankról és Simonról volt szó), hogy egyikük birtokai sem kobozhatók el hűtlenség címén, hanem ilyen esetben a másik ágra szállnak.

56 Nyilvánvaló, hogy az oklevéllel Szécsényi a királyi törvényszék ítéletét szándékozott megtámadni, annak azonban nincs nyoma, hogy tényleg felhasználta volna. Az uralkodó olyan fontosságot tulajdonított az ügynek, hogy maga is megtekintette az elkobzásra ítélt jószágokat. Miután 1424 március közepén Krakkóban az esküvőjét tartó lengyel király vendége volt, ahol csatlakozott hozzá Erik, a kalmari unió — Dánia, Norvégia és Svédország — királya, visszatérve április 5—7. között Diósgyőrött találjuk.

57 Innen elindulva olyan útvonalat választott, amely máskor nem fordul elő a magyar királyok itineráriumában: Dédes várát és a Gömör megyei Szentsimont érintve (ápr. 9.) Szécsényben szállt meg (ápr. 11—12.), amit nem lehet nem kapcsolatba hozni Salgai folyamatban levő perével.

58 Mivel innen nem Budának vagy Visegrádnak vette az útját, hanem — ismét szokatlan módon — Esztergomnak (ápr. 14.), nem leheteüen, hogy azért választotta ezt az utat, hogy a pusztulásra ítélt Salgó várat is megszemlélje. Esztergomból Székesfehérvárra ment, ahol legalább tíz napig időzött (ápr. 16—25. )

59

. Végül Csepelt (ápr. 28.) útba ejtve Visegrádra ment (máj. 9—22.), és ezt követően két hónapot Budán töltött (máj. 24.—júl. 14.).

60 Itt Eriken kívül vendégül látta VIII. János bizánci császárt is, aki Windecke szerint nyolc hetet töltött a magyar udvarban és részt vett az úrnapi (jún. 22.) körmeneten.

61 Az ítélethozatalra a legvalószínűbben budai idézése alatt került sor. 52 1435: Bánffy I. 604; 1439: uo. 626; 1443: uo. 647. 53 Ld. alább. 54 ZW. IV. 217—220. 55 Dl. 3941. 56 Werbőczy István Hármaskönyve. Bp. 1897. 271 (pars IL, tit. 14., 75. §.) 57 Dl. 73289 és Wilhelm Altmann: Regesta imperii XI. Die Urkunden Kaiser Sigmunds (1410—1437). Innsbruck, 1986—1900. [alább: Altmann] Nr. 5833. (Ez utóbbinak kelte márc. 31., ekkor azonban a király még Lőcsén volt. A dátumban ante helyett valószínűleg post értendő.) 58 Dl. 38983, DF 284076 Dl. 43589-90. 59 Altmann 5836; DF Erdődy vépi lt. 70—3223; Z. VDL 148, reg. 60 Dl. 11974, 100430; Altmann 5837-5910. 61 Moravcsik Gyula: Bizánci császárok és követeik Budán. (Századok 95 (1961) 842—43.)