Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Kecskeméti Károly: Levéltári változások Kelet-Európában / 85–90. o.

Levéltári változások Kelet-Európában 89 lizmus-kori raktári kapacitás és raktározási technika fölött rég eljárt az idő. Pénz nem jutott levéltári beruházásra, se építkezésre, se az új technológiák bevezetésére, talán még a páratartalom ellenőrzésére sem. A levéltáros-képzés régen esedékes reformjáról és a kötelező szakképzésről nem esett szó, a szakma nem törekedett tudományos önállósulásra. Külföldi tanulmányi lehetőséggel meglepően kevés magyar levéltáros élt, a külföldi kiküldetések inkább hungarica-kutatásra szolgáltak. így azután megkérdőjelezetlenül maradtak még az olyan politikailag semleges, tehát megkérdőjelezhető furcsaságok is, mint az Országos Levéltár fond- illeteve jelzetrendszere, vagy az irattermelő szervek irattári rendszere. Mindez a problémahalmozódás azon a Magyarországon történt, amely állandó kapcsolatban állt a külvilággal, amelyet mindenütt szakmai szempontból jelentős országként tartottak számon, és ahol bizonyos területeken jelentős teljesítmények születtek. E kedvező, sőt hízelgő képnek a kialakulásában nagy szerepe volt Borsa Ivánnak. Hogy mit köszönhet neki a magyar tudomány és levéltárügy, munkatársai és tanítványai nálam jobban tudják, én inkább páratlan nemzetközi tekintélyéről szeretnék szólni. Közép- és Kelet-Európából alig néhányadmagával tartozik azokhoz, akik 1950 és 1980 között megteremtették a modern levéltári gondolkozást és kidolgozták a modern levéltári tematikát. Ebben a felfogásban a levéltári-irattári terület egy összefüggésrendszerhez tartozik mind elméletileg, mind pedig a szakmai gyakorlat szempontjából, ami egyben azt is jelenti, hogy az egész területet áttekintő céltudatos politika nélkül, a levéltárak egyetlen funkciójukat sem tudják kielégítő módon ellátni. A medievista tudósként ismert Borsa Iván ennek a levéltári politikának egyik legkiválóbb szakértője. A modern szakmai gondolkozás számolta fel a „levéltár = régi iratok" óriási károkat okozó dogmáját és adott elméleti legitimitást az elsősorban (esetleg kizárólag) XX. századi anyaggal rendelkező fejlődő országok levéltári programjainak. Ez a gondolkozás indította el a levéltárak technológiai forradalmát és szorította fokozatosan vissza a levéltárak helyinemzeti meghatározottságával érvelő izolacionizmust. Borsa Iván 1956 nyara óta vesz részt a nemzetközi szakmai életben. Tizenkét évig volt egyik vezetője az 1968-ban Budapesten alakult Mikrofilm Bizottságnak, részt vett a nemzetközi levéltári statisztikai modell kidolgozásában, a Nemzetközi Levéltári Tanács európai programjának elindításában. Ő hívta fel a Tanács figyelmét Japán levéltári problémáira stb., de talán nem ez a lényeg. Részvétele a szakmai reflexióban nem kötődött és ma sem kötődik alkalmakhoz, tisztségekhez, megbízásokhoz. A nemzetközi szakmai élet úgy folyik, húszharminc év óta, hogy véleményére, tanácsaira, segítségére mindig szükség volt. Mindenki, aki ismeri úgy tekint rá, mint korunk egyik legkiválóbb levéltáros elméjére, aki egyesíti a szakmai műveltségét a minden újra felfigyelő kíváncsisággal, az elméleti merészséget a realizmussal. A világ minden részén élő barátai és tisztelői nevében szeretettel köszöntöm 75. születésnapja alkalmával Borsa Ivánt, a Nemzetközi Levéltári Tanács tiszteletbeli tagját. WANDLUNGEN DES ARCHIVWESENS IN OSTEUROPA Károly Kecskeméti Die Archive wurden für die Öffentlichkeit in den mitteleuropäischen Ländern in dem nachsozialistischen Zeitalter bekannt. Die Zunahme der Bedeutung der Archive hat den Archivberufsstand unvorbereitet getroffen, obwohl diese Institutionen noch für lange Zeit ihr fachliches Prestige beibehalten konnten. Dessen Ursache lag darin, daß die Archive in der