Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi vajdák kinevezéséről / 71–83. o.
76 Jakó Zsigmond anyagi feltételeit évszázados gyakorlat szabályozta. A vajda az erdélyi királyi vártartományok jövedelmét, valamint a korona egyéb, meghatározott bevételeit kapta salláriumként. Ehhez járultak az igazságszolgáltatásból befolyó tekintélyes összegek. Mindezekből tartozott fedezni a tartomány igazgatásának költségeit. A török veszedelem állandósulásával azonban ezek a jövedelmek már nem fedezték az egyre növekedő katonai kiadásokat. Egy 1415—17. évi katonai nyilvántartás szerint a vajda 225 lándzsást kellett fegyverben tartson. 19 A haderő 1432—33. évi elosztása szerint a vajda és a székely ispán egyaránt két-két, az 1498. évi XXI. te. szerint pedig egy-egy bandériumot tartozott kiállítani. Ez utóbbi valójában ugyanakkora terhet jelentett, mivel 1461-től fogva a vajdák a székely ispánság tisztét is viselték. 20 A katonai kiadásokhoz a királyi kincstár is jelentős összegekkel hozzájárult: 1504-ben 9000 Ft készpénzzel és 3000 Ft értékű só kiutalásával. 21 Báthory András 1552-ben 15 000 Ft-ot kapott 200 lovas és 100 gyalog katona zsoldjának és alkalmazottainak fizetésére. Utódai pedig 1553-ban már 30 000 Ft-ot igényeltek a királytól a fenti célra, valamint az uralkodó által fizetendő őrségeket az erősített helyekre. 22 A vajda nagy jövedelmeivel együtt tehát nagy kiadások is jártak. Ez is a magyarázata annak, hogy Báthory András egyáltalában nem kapott a vajdai kinevezésen, a királynak valósággal kényszerítenie kellett annak elfogadására, Nádasdy Tamás pedig egyenesen el is utasította e tisztséget. 23 Az újonnan kinevezett vajdának a király színe előtt esküt kellett tennie, a többi legfőbb bíróval egyetemben, hogy az igazságszolgáltatást a törvényeknek megfelelően, részrehajlás nélkül fogja végezni és végeztetni. Ez a Zsigmond király 1435. évi nagyobbik dekrétumának első cikkelyében előírt, Mátyás 1486. évi dekrétumának LXXIÜ. tc.-ben és n. Ulászló 1492. évi dekrétumának XXXIII. tc.-ben megismételt esküszöveg a rendiség megerősödése során hihetőleg kibővült a kiváltságok tiszteletben tartására tett fogadalommal — amint ez Báthory András instrukciójából és a Kendyék kinevezéséről szóló értesítésből kivehető. 24 Ebben az újabb esküszövegben valószínűleg már szerepelt az is, hogy a vajda megvédi a tartomány népét a külső veszedelmektől. Az eskü letétele után kerülhetett sor a feltételezett zászló tényleges átadására. Az is az újabb fejlődés eredményeként kerülhetett be Báthory András vajda királyi instrukciójába, hogy a magszakadás vagy más törvényes úton a koronára szállott jószágokból húsz jobbágyosnál nem nagyobb birtokot adományozhat a király híveinek; főként azoknak, akik az ellenséggel szemben kitüntették magukat. Korábban a vajdák inkább csak a királyi vártartományokban élő román kenézek, vajdák javára tettek szolgálattal terhelt adományokat, többnyire az általuk ténylegesen használt területekre vonatkozóan. 25 Főként Hunyadi Jánostól ismeretesek ilyen adományok erdélyi vajdasága és kormányzósága idejéből. Egyébként a vajda a bírói jogkörében kezére került falvakból és birtokrészekből tett adományokat tisztviselői javára, sok esetben fizetés gyanánt. 26 Ebben az esetben azonban Báthory a királyra háramlóit birtokok korlátozott adományozására kapott felhatalmazást. A kutatásnak ezután kell tisztáznia, hogy mióta jött ez szokásba. A török elleni honvédelem nyomós érdekein kívül, hihetőleg a Mátyás halálát követő évtizedek tekintélyes vajdái: Báthory István, Szentgyörgyi Péter és Zápolya János hatalmi túlsúlyának lehet tulajdonítani ennek a gyakorlatnak a kialakulását. 19 Dőry—Bónis—Bácskai: i. m., 398. 20 Uo., 420, 427—428. - Janits: i. m., 21. 21 Kovachich: Supplementum ad Vestigia comitiorum. Budae, 1800. II. 305. 22 Barabás: i. m., TTár 1892. 678. 23 Barabás: i. m., TTár 1891. 438, 447; 1892. 148, 287, 491, 652-653, 667, 670-675. * 24 Dőry—Bónis—Bácskai: i. m., 261—262. — Dőry—Bónis—Érszegi—Teke: Decreta regni Hungáriáé. Gesetzue und Verordnungen Ungarns, 1458—1490. Bp., 1989. 305—306. — Magyar Törvénytár. Bp., 1899. I. 500-503. 25 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Bp., 1913. V. 37., 39. 26 Mályusz Elemér: Az erdélyi magyar társadalom a középkorban. Bp., 1988. 6—7.
