Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Hermann Zsuzsanna: Miképp került Divény vára a Balassák kezére? / 61–70. o.
62 Hermann Zsuzsanna felé tartottunk. Lakodalmi menetben haladtunk a nyílt közúton feleségeinkkel — Sági Balázséval és a miénkkel —, meg a néhai X Bálint kislányaival és kisfiáival, a főtisztelendő kardinális úr unokaöccseivel 5 , amikor Csalomja és Kővár birtokok között, nem messze vitézlő B. Ferenc X nevű mezővárosától a kocsiaink előtt ügető familiárisaink váratlanul szembe találták magukat az említett X-i Y lovas familiárisaival, akik mögött egy hintóban maga X ült. Mint megtudtuk, egyik famulusának aznap az említett Nagycsalomja birtokon tartott menyegzőjére igyekezett. Messze előttünk öt familiárisunk szép szóval kérte XFerenc famulusait, hogy engedjék át az (e havas időben) járható keskeny ösvényt, kis időre térjenek le az útról, vagy — ha ezt nem akarják — legalább hagyjanak rajta annyi helyet, hogy az asszonyokkal, kislányokkal, kisfiúkkal és tíz jócskán megrakott kocsinkkal elvonulhassunk. Erre azok kijelentve, hogy E nálunk nagyobb úr, nyomban illetlen szavakat és ocsmány szidalmakat zúdítottak famulusainkra, egyikük egy kirántott kardtól súlyos fejsérülést szenvedett, amit másikuk azonnal panaszként közölt a kocsijában ülőXE-el, kérve őt, hogy ne hagyja annyiban a dolgot. E erre kiszállt a hintóból, és lóra ült. Tüstént megnézem, kinek kell itt utat engedni, mondta. így aztán familiárisai kivont karddal rontottak a mieinkre, akik ezután ugyancsak fegyvert ragadtak, de mi, a kocsikban ülve, mit sem tudtunk erről. X-i Y éppen akkor ért a kocsinkhoz, amikor a hangos kiabálásra s mert kardokat láttunk csillannivillanni, megtudakoltuk, hogy mi történik. Miután szelíd szavakkal kérleltük, hogy ne folytassa a megkezdett vitát, inkább vessen annak véget, és menjen békével útjára, a fejünkhöz vágott rettentő fenyegetéseire pedig egyetlen rossz vagy fenyegető szót sem szóltunk, zavartalanul, épen és sértetlenül távozott tőlünk. Három vagy négy sebesülttel mindkét részen, otthagyták egymást a familiárisok is. Újra megindultunk, és már jókora utat tettünk meg, amikor az említett X fellobbanó haraggal, rettentő dühvel ismét fegyverrel rontott egyik familiárisunkra (akinek az volt a dolga, hogy vigyázzon a kocsikra, és irányítsa a mögöttünk, az asszonyok és leányok mögött haladó kocsikban ülő famulusokat), és súlyos sebet ejtett rajta. Legott óriási lárma támadt, ismét egymásnak ugrottak a familiárisok, megint fegyveres összecsapásra került sor. Ezúttal sok familiáris megsebesült, és állítólag nyergéből kivetve és lováról leesve, maga X is súlyosan megsérült. írtunk már e szerencsétlen esetről tekintetes és nagyságos urunknak, a nádor úrnak, jelenleg Felséged helytartójának, s kértük őt, hogy se ő ne járjon el ezek után ellenünk erőszakkal és hatalmaskodással, se magának X-nek, akit rokoni szálak fűznek hozzá (sógora ugyanis) ne engedje meg üldözésünket. Egyúttal felajánlottuk, hogy készek vagyunk bírói eljárás során jogi úton felelni mindenkinek, a törvény elé állni s annak engedelmeskedni, X azonban nem törődve sem ez ajánlatunkkal, sem e dicső Magyarország törvényeivel és rendeleteivel, azzal az irgalmatlan eltökéltséggel, hogy erőszakkal lép fel ellenünk és familiárisaink ellen, s az utóbbiakéval együtt a mi életünket is kioltja (amitől Isten óvjon), máris rárontatott egyes nemes familiárisaink házára és kúriájára, kiűzette onnan feleségeiket és gyermekeiket, és mindent, amit csak a házaikban találtak, a mohó zsákmányolóknak engedett át. Mi mégsem tettünk semmiféle ellenlépést, nem szítottuk a viszályt, a legcsekélyebb kárt sem okoztuk, s mindezt továbbra sem kívánjuk elkövetni, mert még a látszatát is el akarjuk kerülni annak, hogy Felséged távollétében bajt keverünk és a háborúság magvait hintjük el, holott (Isten a tanúnk) önvédelemből történt, ami történt. Ezért, nehogy ez idő alatt jogi eljárás nélkül erőszakkal és hatalmaskodással sújtsanak le ránk, a legalázatosabban könyörögve kérjük Szent Felségedet mint legkegyel5 Csábrági Erdődi Bálint két fiút hagyott hátra, Istvánt és Farkast. Leányairól s ,,a másik Erdődi Bálint" gyermekeiről nincsen tudomásom.
