Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Fazekas István: Kovachich Márton György egy elfelejtett munkája, a „Monumenta diplomatica Batthyaniana” / 27–38. o.

32 Fazekas István kelt levele, Báthori István lengyel király Nádasdy Ferenchez 1585. július 16-án írt levele, Mihály moldvai vajda levele Batthyány Ferenchez az erdélyi eseményekről (1601. február 17.), Mátyás főherceg címzés nélküli magyar nyelvű levele (1605. január 12.) vagy például Rudolf megbízottainak és a budai pasának a tárgyalásai.

32 Az újkori anyagból mindössze 22 irat tekinthető teljesen ismeretlennek, amelyeknek ma már eredetije nem létezik. További 25-nek csak az Iványi által elkészített regesztája van meg, 101 dokumentum eredetiben is megtalálható a Batthyány család körmendi levéltárában. A kötet szövegei közül 20 darab jelent meg már kiadásban. Kovachich másolatai meglehetősen pontosak. Természetesen előfordulnak elírások, de ezek részben tipikus másolói hibák, például szókettőzés, a főszöveg és a regeszta szereplőinek a keresztneve eltér egymástól. Előfordul dátumtévesztés is, de ezekben részben az elenchus a bűnös, a gyorsabb haladás miatt ugyanis szerzőnk átvette a szövegek elején található regesztákban az elenchus szövegét. Leginkább azt lehet a szemére vetni, hogy a külzetre rávezetett megjegyzések néha hiányoznak.

33 Végezetül meg kell jegyezni, hogy a Monumenta diplomatica Batthyanianánák a budapestin kívül még egy kézirata van, amely a zágrábi érseki könyvtárban található.

34 Nyilván a zágrábi püspök, Verhovácz kérésére készült a nem egy helyen horvát-szlovén vonatkozású anyagról másolat. Sajnos az elkallódott levelezés hiányában nem lehet biztos okot mondani, hogy mi akadályozta meg végül a munka kiadását. Talán a család szűkkeblűsége, hisz a fent idézett források azt sugallják, hogy a kötet elkészítése Kovachich magánakciója volt, és a kész munkát próbálta meg a családdal elfogadtatni. Ezt mutatja az 1815. június 12-én Zágrábból Hubovszki Ferenc központi igazgatóhoz intézett levél, amelyben a címzett támogatását próbálta megnyerni a munka kiadásához. A kézirat anyagának történeti jelentősége mellett a családi dicsőség jól ismert érvét is bevetette. A kiadással kapcsolatos konkrét problémákról is megemlékezik. Kovachich szerint 1500 példányban kellene kinyomtatni a művet. Az 1500 példányból 500 vagy 1000 maradna a családnál, a maradék mintegy írói honoráriumként szolgálna a szerzőnek. Sajnos ő maga nem képes állni a nyomdai költségeket, az elmúlt öt év utazásai kimerítették anyagi lehetőségeit. A 71 éves megkeseredett tudós lelkivilágába enged bepillantást, hogy címzetes levéltárosi titulust kér a hercegtől, mintegy elégtételképpen a pályatársaktól elszenvedett csúfolódásokért. A kiadás elmaradásának másik okát említettük már fentebb. Lehetséges, hogy a családjogaira és hírnevére sértőnek találta a kéziratot, és ez elég volt, hogy az nyomtatás helyett a családi levéltár mélyére kerüljön. Kovachich azon kérését sem teljesítették, hogy a kézirat a Nemzeti Múzeumba kerüljön.

35 Későbbi használatára csak egyetlen adat utal. Loderer Mihály 1826. május 19-i levelének tanúsága szerint a herceg kérésére a kéziratot átküldték Pozsonyba.

36 Ez az utolsó nyom, hogy Kovachich Márton György munkáját forgatták volna. 32 Oláh levele Monumenta 117. sz., Iványi: A körmendi levéltár Memorabiliái. Körmend, 1942. 109—111. Báthori levele 199. sz. Iványi: i. m. 160—163., Mihály vajda levele 193. sz., Iványi: i. m. 163—164., Mátyás főherceg levele 205. sz., Iványi: i. m. 104—65. A tárgyalás Monumenta 234. sz. alatt. 33 A dátumtévesztésre az említett Erdődy Simon levél téves olvasata, ill. Monumenta 238. sz. (f. 107.) a bevezető regesztában 1575. VII. 13. áll, a szövegben helyesen VII. 30. Szókettőzésre 115. sz. (f. 94.). 19. sorában a praedictae kettőzve. Elhagyásra Miksa király Nádasdy Tamáshoz intézett levelére a címzett Nádasdy rávezetett egy megjegyzést (..Redditae Viennae 19 április

paulo ante occasum solis"), ez Kovachichnál hiányzik (ff. 97—98?. 121. sz.), vö. Iványi: i. m. 112. 34 A szóban forgó zágrábi kézirat pontos jelzetét nem sikerült megállapítanom, de idézi M. MeSié: Hrvati nakon bana Berislavica do muhacke bitke. (Rad Jugoslavenske akademiji znanosti i umjetnosti 18 (1872) 77—164. és 19 (1873) 55—205.) Részletesen ismerteti Margalits Ede: Horvát történeti repertórium. Bp., 1900. I. 323—77. 35 P 1314 Nr. 83201. 36 MOL P 1314 Nr. 109 280.