Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - KRÓNIKA - Kállay István: Székely Vera (1924–1991) / 230 - Bertényi Iván: Kumorovitz Lajos Bernát (1900–1992) / 230–232. o.

232 Krónika A királyi oklevelekre vonatkozó kutatások /pl. Kálmán király 1109. évi veszprémvölgyi ,,ítéletlevele". (Ünnepi tanulmányok Sinkovics István 70. születésnapjára, Bp. 1980)/ mellett feltárta a korai magyar magánokleveles gyakorlatot. IA Kálmán-kori, ,cartula sigillata''. (A Magyar Genealógiai és Heraldikai Társaság Közlönye, 1944/1946); Szent László vásártörvénye és Kálmán király pecsétes cartulája. (Athleta Patriae, Bp. 1980). A zselicszentjakabi alapítólevél 1061-ből. (Tanulmányok Budapest Múltjából, <= TMB) 1964.); A középkori magyar „magánjogi" írásbeliség első korszaka (XI—XII. század). (Századok, 1963.)/ E kutatásai egyben a magyarországi írástörténet egyes kérdésköreire is kihatottak, hiszen a rájuk alapozott, ,knltároptimizmus" révén új megvilágításba lehetett helyezni a Hajnal István munkássága révén a szakmai köztudatba bevésődött ún. „írásreakció kora" problematikáját. Nemkülönben úttörőnek bizonyultak Kumorovitz professzor kutatásai a vexillológia területén, felölelték a magyar zászló és lobogó egész történetét /Nemzeti jevényeink 1848—49-ben. (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye, 1947/1950); A magyar zászló és nemzeti színeink múltja, I—II. (Hadtörténelmi Közlemények, 1955., 1957.)/ Számos tanulmányt szentelt kedvelt heraldikai témájának, államcímerünk múltjának is. IA magyar címer kettőskeresztje. (Turul, 1941); A magyar címer hármashegye. (Turul, 1942); A magyar címer kettőskeresztje és hármashalma. (A ... Gödöllői... Szent Norbertgimnázium ... 1941—42. évkönyve); A magyar közép- és nagycímer kialakulása. (Levéltári Közlemények, 1965)./ Mint a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa, figyelmét kiterjesztette a várostörténet egyes kérdéseinek a tanulmányozására is. /A zselicszentjakabi alapítólevél (Pest legkorábbi említése). (TBM. 1964); Buda és Pest ,JŐvárossá" alakulásának kezdetei. (TBM. 1971); Adatok Budapest főváros Árpád-kori történetéhez. (TBM. 1972); Óbuda 1355. évi felosztása (Budapest Régiségei, 1976)./ A „tudományos száműzetése" idején (1953-ban) publikált Veszprémi Regeszták , .párjaként" a fővárosra vonatkozó középkori oklevelek egy kötetének a kiadására is vállalkozott. Az általa művelt fő tudományszakokat mintegy kiegészítették esetenkénti tanulmányai a politika- és a művelődéstörténet területén. És hogy az így, szinte melléktermékként keletkezett munkák is komoly tudományos értékeket hordoztak, szépen dokumentálja /. Lajos királyunk 1375. évi havasalßldi hadjáratáról és ,,török" háborújáról (Századok, 1983) publikált cikke, amelyben a régebbi tudósok generációi által téves kronlógiai rendbe elhelyezett 1370-es években lejátszódott eseménytörténet, s benne a török—magyar fegyveres konfliktus időrendiségének a problémáit oldotta meg. Nyugdíjba vonulása sem jelentette számára a szakmától való eltávolodást. Nemcsak régi munkahelyét, otthonában őt felkereső tanítványait látta el tanácsaival, hanem — amint láthattuk—jónéhány tanulmányát is már nyugdíjasként publikálta. Emellett csaknem fél évszázaddal korábban megírt, de a n. világháború hadi eseményei miatt a nyomdában csaknem valamennyi példányában megsemmisült alapvető középkori szfragisztikai szintézisét /A magyar pecséthasználat története a középkorban. (A ... Gödöllői Szent Norbert gimnázium ... 1943—44. évkönyve)/ bővítette a saját és tanítványai azóta megszületett újabb kutatási eredményeivel. E munkáján csaknem haláláig dolgozott. Kumorovitz professzor emléke nem csupán hatalmas tudományos életművében él tovább, hanem a volt gödöllői gimnazisták emlékezetében és a budapesti egyetemen előadásait hallgató — azóta részben már deresedő hajú — történészek, levéltárosok tudományos munkásságában is. Iskolateremtő tudós volt. Az ő tanítványainak a sorába lépni egyben egy történetírói felfogás vállalalását is jelentette. És ha az általa kijelölt úton művelni a tudományt természetszerűen nem is járt a hivatalos tudománypolitika elismerésével, tanítványai mégis mindig büszkén vallották és vallják meg mesterüket! Bernarde Magister — vale! Bertényi Iván