Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - IRODALOM - Thoroczkay Gábor: Magyar egyháztörténeti vázlatok I–II. Főszerkesztő: Uzsoki András. Budapest, 1989, 1991 / 215–218. o.

216 Irodalom mait sorolja fel, kimondva, hogy , ,a polemikus vagy triumfalista egyháztörténetírás korszaka végleg lejárt" (325—335.). A módszertani rész talán legfontosabb tanulmánya — a canonica visitatio-ról — Varga Imre tollából származik (337—355.). A kánoni látogatás fogalmáról, rövid történetéről, jelentőségéről a szerző már több helyen (Vigilia, Arrabona évkönyv) írt, s Reichardt Gyulával a Vázlatok második számában a források között (117—201.) a győri székesegyházi fóesperesség alsó esperesi kerületi plébániáinak 1748-as conscriptioját — ez kissé különbözik a kánom vizitációtól — is közli magyar fordításban. Varga Imre és szerzőtársa alapos jegyzetanyaggal segíti az olvasót, hogy minél jobban eligazodhasson a nyugat-magyarországi egyházmegye néhány egyházközségének Mária Teréziakori életében. A győri püspökség egyházlátogatási jegyzőkönyvei országos viszonylatban is a legjobban feldolgozottak és publikáltak — itt még Ebenhöch Ferenc, Csóka Lajos, Házi Jenő, Vanyó Tihamér, Búzás József munkásságára gondolhatunk —, de szükség volna egy országos felmérésre és az egyházmegyénkénti közlések megindítására, mivel más püspökségek múltjának kutatói sokszor csak kiadatlan vizitációs iratokat találhatnak. Mindkét kötetben több templom- és plébániatörténeti írás található. így az első számban Dankó László kalocsai érsek, aki hosszú évekig a Magyar Katolikus Püspöki Kar egyháztörténeti referense is volt, 1963-ban írt dolgozatát közli, amelyben szülővárosa, Szarvas plébániájának históriáját dolgozta fel, elsődleges forrásként a helyi „História Domus" felhasználásával, Vanyó Tihamér 1941-ben megjelent alapvető plébániatörténeti metodológiája szerint (9—45.). Kovács Imre kecskeméti templomigazgató pedig saját lelkipásztori szolgálati helyének, a kecskeméti Szent Erzsébet-templomnak a történetét írta meg (47—122.). A források között olvashatjuk Váth János néhai balatonalmádi iskolaigazgató egyedi hangulatú „História Domus"át a balatonalmádi plébániáról (425—432.). A második kötetben Józsa László a kunszentmártoni nagytemplom históriáját tárja elénk, a XVUL század közepétől napjainkig (93—104.), Herein Gyula pedig az ismert Buda-környéki búcsújáróhely, a budakeszi Makkos Mária múltját mutatja be (105—112.). Bár a tanulmányok terjedelme, megírásuk szempontja különböző, azonban mind a négy szerző az általuk láthatóan igen mélyen ismert egyházak hitéletéről, a templomok művészeti értékéről is átfogó képet igyekszik nyújtani. Jelentős számú középkori tárgyú dolgozat is szerepel a Vázlatok két kötetében. Az első számban Baják László Szerémi Györgynek, a Mohács utáni évtizedek ismert udvari papemlékiratírójának világképéről értekezik (123—136.). Bertényi Iván pedig „ Heraldika és középkori egyháztörténet" címen közölt tanulmányt. A budapesti tudományegyetem címertan-professzora az egyházfői címerek és a főpapi jelvényhasználat középkori történetének rövid bemutatása után egy XV. századi pozsonyi prépost, Sánkfalvi Antal címeradománya kapcsán tesz új megállapításokat, többek közt a Mátyás-korban a pozsonyi prépostság püspökséggé való alakításának szándékát feltételezve. Csordás Eörs a Mária-kultusz középkori magyarországi fejlődéstörténetét vázolja fel,,Boldogasszony Anyánk, Régi Nagy Pátrónánk" című dolgozatában (209—219.). Rászlay Tibor az irgalmasság erényének Árpád-kori megjelenéséről, intézményeiről, tágabban a beteggondozás elterjedéséről ír, megállapítva, hogy „a gyógykezelés az Árpád-kor végére fizetett szolgáltatássá válik, [...] s egyre távolabb kerül a misericordia eszményétől" (257—278.). — A második kötet első cikke is a magyar medievisztikához kapcsolható, mivel ebben a nyolcvanéves Bogyay Tamást köszönti Szántó Konrád. A köszöntőből* feltárul a magyar történettudományt Nyugat-Európában az 1950—60-as években szinte egyedül, mindig magyarként képviselő tudós életpályája és szakmai tevékenysége, a függelékben Bogyay professzor munkásságának válogatott bibliográfiájával (7—15.). Tóth Endre tanulmánya a pannóniai kereszténység IV—VEI. századi forrásairól — különösen régészeti emlékeiről — és azok forrásértékéről szól, megállapítva, hogy a keresztény mediterrán kapcsolatok és maga az antik hagyományú keresztény hitélet a Dunántúlon 700 körül, a késői avar korszak kezdetével szűnt meg