Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Tringli István: Hunyadi Mátyás és a Perényiek / 175–192. o.

Hunyadi Mátyás és a Perényiek 181 ben az évtizedekben nagyon fontos volt ez a család számára: valamennyire pótolta az egy időre elvesztett Sáros és Újvár kieső jövedelmeit, kiindulópontja lett további — egyébként teljesen sikertelen — gömöri birtokszerző törekvéseiknek: igényt formáltak ugyanis Jolsvára.

37 Nem tartozott egyik birtoktesthez sem a Pest megyei kicsiny Vidám. Terebes legkésőbb a század negyvenes éveitől a család fő fészke, elsőrangú rezidenciája volt.

38 Az ág feje, idősebb János az Albert halála utáni korszak egyik legfontosabb politikusa volt, részt vett abban a követségben, mely Dominis János vezetésével Ulászlónak a magyar trónra való meghívásáról tárgyalt, majd meg is választotta.

39 Giskra magyarországi ténykedése megkezdésével szinte egy időben az Erzsébet királyné által ráruházott sárosi ispáni tisztségénél fogva sorra hódoltatta megyéje jelentősebb településeit, ezzel meg nem elégedve még 1440 őszén elfoglalta Sáros várát. Perényi János bár hamar egy táborba került Giskrával, sárosi birtokába már csak vendégségbe mehetett szomszédjához, azt élete végéig nem tudta visszaszerezni. Hogy mennyire tudta e fontos birtoka elvesztését megemészteni, úgy hogy közben Giskra politikai szövetségese volt, nem tudjuk, talán a józan helyzetfelismerés kényszerítette erre, mindenesetre Sárosról soha nem mondott le teljesen. Nála jóval rosszabb helyzetben levők is meglepő kompromisszumkészséget tanúsítottak: 1443. szeptember 1-én az Igló melletti hadi táborban egyéves fegyverszünetere léptek Ulászló és a gyermek László hívei, a békeokmány pecsételői közt ott találjuk Ulászló emberei között az ekkorra már földönfutóvá vált — hisz a jelentéktelen szabolcsi birtokok nem pótolhatták az elvesztett Rihnót — Perényi Miklóst, ki ezzel személy szerint is elismerte, hogy Giskra megmarad azon birtokaiban, melyekben akkor is ült, azok haszonvételeit élvezheti.

40 1447-ben újabb vár és vele ejgyütt uradalom veszett el Perényi János birtokaiból: Trczeska János elfoglalta bratriaival Újvárt. 1448. május 5-én Terebesből írt levelet Perényi Bártfa városához, hogy Újvár visszaszerzésében neki segítségére legyenek. Giskra személyesen kérte a krakkói püspököt, kiben Trczeska felbujtóját látta, a vár visszaadatására, Perényi ennek a várnak visszaszerzését sem élte már meg.

41 Giskra nem véletlenül próbálkozott Újvár visszaadatásával: jól tudta, hogy fontos párthívét veszítheti el, egészen bizonyosnak tűnik, hogy az újvári birtokok cseh kézre kerülése kergette idősebb Jánost a Hunyadi-pártba. Azonban 1450 márciusában Mezőkövesden is tudomásul kellett vennie a status quot: Giskra és emberei minden birtokukat megtarthatták. 1452-ben a Bécsben V. László kiszabadításáért munkálkodó küldöttség tagja az ifjú király trónra lépése után elérkezettnek látta az időt a birtokjogok tisztázására. 1454 első napjaiban lázas alkudozás folyt a Giskra uralma alá tartozó területek sorsáról. Január 23-án Palóci László országbíró előtt megjelent idősebb János három fia: István, Miklós és Péter, valamint a bárói ágbeli rokonaikért is, a harmadik részről felesége unokaöccse: Kórogyi János macsói bán saját rokonaiért. A két Perényi-ág és a Kórogyiak birtokaik kölcsönös biztosítása végett egymás gyermekeit adoptálták és kölcsönösen örökösödési szerződést kötöttek arra az esetre nézve, ha valamelyikük fiúörökösök nélkül halna el. A szerződés pontosan felsorolja birtokaikat. Létrejöttét minden bizonnyal Giskra pozícióinak megerősödése indokolta; ő is legitimáltatni akarta uralmát a királlyal, ez sikerült is neki.

42 Ez a szerződés megkötésekor már eldöntött tény lehetett, a macsói bán és a tárnokmester előkészítéséről 37 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Bp., 1890. I. köt. 125., TóthSzabó, 280. 38 András Kubinyi: Residenz- und Herrschafisbildung in Ungarn in der zweiten Hälfte des XV. Jahrhunderts und am Beginn des XVI. Jahrhunderts in: Fürstliche Residenzen im spätmittelalterlichen Europa. (Vorträge und Forschungen XXXVI.) Sigmaringen, 1991. 448. 39 Fraknói Vilmos: A Hunyadiak és Jagellók kora. (Magyar Nemzet Története. IV. köt. Bp., 1896. 12., továbbiakban: Fraknói.) 40 Teleki József: A Hunyadiak kora Magyarországon. X. 135. köt. Pest, 1852—1857., továbbiakban: Teleki. 41 Tóth-Szabó 235.; Mfagner Carolus: Diplomatarium comitatus Sarosiensis... Pozsony—Kassa, 1780. továbbiakban: Dipl. Sar. 64. 42 Tóth—Szabóin.