Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Szakály Ferenc: Javaslat a „Monumenta archivalia historiam regni Hungariae maedii aevi illustrantia” munkálatainak beindítására / 157–173. o.
, Monumenta Archiválta Históriám Regni Hungáriáé Maedii Aevi ülustrantia'' 171 vasalföldi és moldvai vajdáknak a szász városokhoz intézett figyelmeztetései és kiváltságlevelei, amelyek gyakran számolnak be török hírekről.) Véleményünk szerint nem tartoznak viszont ide, legyenek is bármily érdekesek, a külföldieknek magyarországi eseményekre vonatkozó utalásai. így például az osztrák, a pápai és a velencei követek haza küldött jelentései sem, jóllehet Antonio Burgio pápai nuncius jelentései közismerten a Mohács előtti magyar történelem legfontosabb forrásai közé tartoznak. 21 Bár magyarországiak kezdeményezték ezeket is, alighanem le kell mondanunk a pápai kancellária vonatkozó kiadványairól is, pedig azok például a török által meggyalázott templomok űjjászentelésének engedélyezése kapcsán értékes adalékokkal szolgálnak többek közt a török betörések mélységének feltárásához. 22 A profil tisztasága érdekében mellőznénk a Magyarországtól tartósan elszakadt magyarországiak (kivált világi papok és szerzetesek) egymás közti és külföldiekkel folytatott levelezését és a rájuk vonatkozó egyéb iratokat is. (Ez természetesen nem vonatkozik a tartósan külső hadszíntéren tartózkodó hadvezérek és idegen udvaroknál időző diplomaták irathagyatékára.) Mindezzel azonban még közel sem értünk a teendők felvázolásának végére. Az egész vállalkozás ötlete Peter Schreiner un. bizánci kiskrónikák szövegét közreadó forráskiadványának áttanulmányozása közben körvonalazódott bennünk. 23 Ez a kiváló munka azzal is könnyíteni igyekszik a felhasználó dolgát, hogy a forrásokban említett eseményeket időrendi sorba gyűjtve röviden összefoglalja az azokra vonatkozó addigi és új ismereteket. Az általunk tervezett munka is csak akkor lehet terjes értékű, ha eseményenként megadja a rá vonatkozó magyar és idegen krónikahelyeket, megmondja, hogy a közölt források mennyiben bővítik vagy módosítják az eseményekről kialakult képet. Egy így elkészített és kommentált forráskiadvány a magyar középkortörténet minden eddiginél szilárdabb alapvetése lehetne. Idáig érve, az olvasóban nyilván kialakult már az a benyomás, hogy javíthatatlan álmodozóval van dolga. Magunk is tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy tanulmányunk címében a „javaslat" szó helyébe a „jámbor óhajtás" kifejezés illenék, hiszen a magyar középkorkutatás — s általában a történettudomány — személyi és anyagi feltételei oly szegényesek, a számba vehető kutatókra oly sok egyéb feladat nehezedik, hogy belátható időn belül aligha remélhető komoly előrehaladás egy ilyen hatalmas — az egész forrásanyag átrostálását feltételező, majdan többezer regesztát eredményező — munkálat beindítására. Az ügy mégsem tűnik teljesen kilátástalannak, hiszen jeles előmunkálatokra támaszkodhat. Egyes korszakok anyagának felmérése többé-kevésbé befejezettnek és teljesnek tekinthető, hiszen a narratiókban különösen gazdag Árpád-kori királyi oklevelek kritikai jegyzéke már elkészült, megkezdődött a magánkiadványok regisztrálása, nagy lendülettel folyik az Anjou-kori oklevéltár kiadása, s készen áll a Zsigmond-kori újabb két kötete, amelyek 1417-ig fedik le a korszakot. Teljes regeszta-kiadásból tájékozódhatunk számos család középkori anyagáról is. 24 Vagyis: több tízezer oklevél újbóli átforgatása eleve elkerülhető. Nagyot lendítene a vállalkozás ügyén, ha azok a kollégák, akik más irányú kutatásaik során nagyobb levéltári egységeket néznek át, — a lehető legtágabban értelmezve, azokat — 21 Relationes oratorum pontificiorum — Magyarországi pápai követek jelentései, 1524—1526. Közli Fraknói Vilmos. (Monumenta Vaticana regni Hungáriáé ülustrantia H/1.) Bp., 1884.; Érdekességben nem sokkal maradnak el Burgioéi mögött Andrea del Burgo és Hans Schneidpöck császári követek budai beszámolói sem, amelyeket Kubinyi András fedezett fel Bécsben és hasznosított eredményesen több tanulmányában. 22 Vö. pl. XV. századi pápák oklevelei I—n. Kiadja Lukcsics Pál. (Olaszországi magyar oklevéltár I—n.) Bp., 1931—1938. passim. 23 Die byzantinischen Kleinchroniken I—in. (Corpus fontium históriáé Byzantinae Xu/1— 3.) Wien, 1975-1979. 24 Olyan ismert kiadványok ezek, hogy felsorolásukat feleslegesnek éreztük. — Itt jegyezzük azonban meg, hogy az Árpád-kori narratio-anyagából reprezentatív válogatás készült: Középkori históriák oklevelekben (1002, 1410). A szövegeket válogatta, az előszót és a jegyzeteket írta Kristó Gyula. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár I. Szeged, 1992.)
