Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Szakály Ferenc: Javaslat a „Monumenta archivalia historiam regni Hungariae maedii aevi illustrantia” munkálatainak beindítására / 157–173. o.

166 Szakoly Ferenc 2. sz. minta 1468. augusztus 29. Olmüc. (Decoll. Johannis Bapt.) Mátyás király Zechen László fia Kálmán, a királyi gyalogosok kapitánya óbudai kőházát, amelyet ő adományozott neki, mentesíti az adófizetési kötelezettség alól azon szolgálatok viszonzásaként, que ipse a multis temporibus nobis cum sincemfidelitate exhibere curavit, nam is est, qui quocunque eum mittamus, intrepidus adire audet, sive in Boznam, Turcis finitimam, sive ad alia lóca quantumcunque asperima et inimicis plena, ita ut mortem nusquam metuens, eciam in presenti bello, quod contra hereticos Bohemos gerimus, vulnera pro nobis suscipere non dubitavit. Eredetije: Sopron m. lt. Zeke cs. lt. Fasc. 4. N°l et a. Kiadva: Sopron vm. okit. 122—123. 1. Az utóbbi oklevelet annak illusztrálására választottuk ki, hogy van olyan narratio is, amely információértékét tekintve a közelebbi vizsgálat során meglehetősen „üresnek" bizonyul. A fenti oklevél tudósításaival ugyanis, miszerint Kálmán kitüntette magát a törökök elleni harcokban, nem sokra megyünk, hiszen ez a leírás több hadjáratra is ráillik, s ezekről más forrásokból is tudunk. Figyelmesebb olvasás után valamivel használhatóbbnak bizonyul a huszita háborúra utaló passzus. Ez az utalás csakis Mátyás első csehországi hadjáratára vonatkozhat, („presenti bello") hiszen az uralkodó csak 1468 tavaszán indította meg támadásait a cseh koronatartományok — közelebbről Morvaország — ellen, így eggyel szaporíthatjuk az e háborúban részt vettek névsorát. Csakhogy Mátyás nemcsak Csehországban, hanem a Felvidéken is harcolt a husziták ellen, s meglehet, hogy Kálmán az utóbbi helyen tüntette ki magát. Bármennyire megkönnyítené is az anyaggyűjtést, ha azt a királyi — és királynéi — adomány-, kiváltság- és mentesítőlevelekre korlátozhatnék, ezt már csak azért sem tehetjük meg, mert régóta ismeretes, mily hasznos eseménytörténeti információkat hordoznak az egyébként nem sokra használható perhalasztó levelek. Wertner Mór már a századfordulón leginkább ezek segítségével próbálta meg tisztázni a magyar királyok XTV. és XV. századi hadjáratainak időrendjét.

19 Itt egy olyan prorogatoriát hozunk fel példaként, amely egy eddig ismeretlen török beütés elhárítására tett előkészületek kapcsán felsorolja Héderváry Ferenc nándorfehérvári bán egy sor vezető farniliárisának, vagyis jelen esetben: főtisztjeinek nevét: 3. sz. minta 1517. augusztus 19., Buda (f. IV. p. Assumpt., Bude) II. Lajos király az ország nagybíráihoz: lamás esztergomi érsekhez, Perényi Imre nádorhoz, Szentgyörgyi és Bazini Péter országbíróhoz, Werbewcz-i Istvánhoz, a personalis presentia locemtenenséhez stb.: Quoniam fidelis noster, magnificus Franciscus de Hederwara banus noster...* in hoc

periculoso tempore, quofluvius Zawe decrevisse dicitur, pro reprimendis et resistendis hostium conatibus illa confinia etpresertim comitatus de Wxlko et de Posega pro nunc volentibus in custodia eorundem confiniorum fluviique et vadorum 19 Magyar hadjáratok a XIV-ik században. (Századok 39 [1905] 420—451.), Magyar hadjáratok a XVI. század első felében (Hadtörténelmi Közlemények 12 [1911] 63—76., 251—276., 410—448. és 537—574.), Magyar hadjáratok a XV. század második felében (Hadtörténelmi Közlemények 13 [1912] 54—92., 201—237., 416—445. és 601-621.) * kiszakadt