Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Solymosi László: Az egri káptalan dékánválasztási statútumai a XV. századból / 137–156. o.

Az egri káptalan dékánválasztási statútumai 145 Baldassare de Piscia szerémi püspök és Iustinianus Cavitelli (Giustiniano Cavitello), valamint Nyújtódi Miklós knini püspök, továbbá György várad(előhegy)i prépost tanácsára abban egyeztek meg, hogy a statútumokat további öt cikkellyel egészítik ki.

42 Mátyás király 1480. ápr. 25-i oklevelében jóváhagyta és megerősítette a megállapodást, átírta Gábor püspök oklevelét és benne az egri káptalan keltezetlen oklevelébe foglalt statútumokat, továbbá rögzítette az öt új artikulust. A kiegészítő cikkelyekben leszögezték, hogy a birtokokat a nagyprépost és a káptalan osztatlanul birtokolja, és azokat a dékán kormányozza. A káptalan fejét a birtokok minden jövedelméből közvetlenül negyedrész illeti meg. így a statútumokkal szemben a bírságpénz, továbbá a tihaméri széna negyedét is a nagyprépost kapta meg. Tihaméri szénabevételéből azonban harmadot adott a dékánnak. Monor, Újfalu és Zsiger nem vált javadalombirtokká, jövedelmüket a szabályzattal ellentétben a dékán csak hivatala gyakorlása költségeire használhatta fel. Előírták, hogy a jobbágyok illő tisztelettel fogadják a körükben megjelenő nagyprépostot. Végül az adószedésben biztosították számára a dékán ellenőrzését. A dékánnak jelenteni kellett, mikor végzi a tized és a többi jövedelem beszedését, hogy a nagyprépost, ha akarja, a saját emberét állíthassa mellé. A kánonjogász Lukács nagyprépost jogaihoz, tekintélyéhez mindenáron ragaszkodott. Nem volt nagyvonalú: képes volt a tihaméri szénatermés egyhatodáért harcolni. A dékán szabályozott, ellenőrzött tevékenysége azonban nem volt ellenére. Ezért a teendők szabatos rögzítése és a jelentős jövedelem biztosítása, valamint a visszautasítás elhárítására kilátásba helyezett kemény büntetés meghozta az eredményt. Egerben a rövid átmeneti periódus után megszilárdult a dékánság intézménye. A dékánságnak saját pecsétje (sigillum decanatus) lett: a káptalan okleveleit, ha saját gazdasági ügyeiről szóltak, ezzel erősítették meg.

43 42 Conradus Eubel: Hierarchia catholica medii aevi. n. (1431—1503.) Monasterii, 1901. 262, 276, Mon. Vat. 1/6, 80, Tónk: i. m. 305., Köblös József: A budai, fehérvári, győri és a pozsonyi káptalan archontológiája. 1458—1526. Bp., 1987. 85.; Bónis: i. m. 268—270.; Bunyitay: Váradi püsp. tört. H. 402-404., Balogh Jolán: A művészet Mátyás király udvarában. I. Bp., 1966. 509, 692—693, 695.; Kubinyi András: Az egyház szerepe az országos politikában és a honvédelemben a középkor végén. (Egyházak a változó világban. Szerk. Bárdos István és Beké Margit. Esztergom, 1992. 24., 21. jegyzet.) 43 Monumenta rusticorum in Hungária rebellium anno MDXIV. Maiorem partém collegit Antonius Fekete Nagy. Ediderunt Victor Kenéz, László Solymosi atque in volumen redegit Géza Érszegi. Bp., 1979. 384.)