Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Solymosi László: Az egri káptalan dékánválasztási statútumai a XV. századból / 137–156. o.

Az egri káptalan dékánválasztási statútumai 143 azonban valahogyan megszakadt a dékánok sora. A következő dékán, Családi Miklós kanonok, 1478. nov. 30. előtt nyerte el tisztségét.

36 A rövid intervallum alatt a dékáni teendőket a káptalan bizonyára közösen látta el, a soron következő feladatnak meghatalmazása alapján egy vagy több tagja tett eleget. Mivel a közös teherviselés a többség számára hamarosan kényelmetlenné vált, a káptalan előtt két lehetőség állt. Vagy új tisztséget létesít a szükséges feladatok ellátására, miként az esztergomi káptalan tette, amikor megteremtette a divisor tisztét,

37 vagy megújítja a dékáni tisztséget, újból dékánt választ, és statútumokban rögzíti a dékán kötelezettségeit és jogait. Az egri káptalan az utóbbit választotta. Mindenekelőtt gondoskodott arról, hogy hasonló eset meg ne ismétlődhessen. Egyfelől — bizonyára az 1446. évi statútumok mintájára — előírta, hogy jelenlegi és leendő tagjai (az utóbbiak a kanonoki beiktatás alkalmával) esküvel és a szabályzatot tartalmazó oklevél saját kezű aláírásával erősítsék meg, hogy a dékánválasztással kapcsolatos statútumokat, továbbá az egri egyház szokásait megtartják. Másfelől súlyos büntetést helyezett kilátásba, ha valaki megválasztása ellenére sem vállalta a dékáni tisztséget: hat hónapig nem látogathatta a káptalan üléseit, és egyévi kanonoki jövedelme felét is elvették tőle. A szigor egyértelműen azt a célt szolgálta, hogy a megválasztás visszautasítása miatt ne lehessen ismét betöltetlen a dékáni tisztség. A statútumok 3 cikkelye érintette a választást. Az egyik (1. §) a választás módját és az esetleges visszautasítás említett szankcióit, a másik (13. §) a dékán egyévi működés után esedékes lemondását és számadási kötelezettségét, a harmadik (27. §) pedig az új dékán esküjét rögzítette. A cikkelyek többsége a dékán teendőit szabta meg. Feladata volt, hogy világi és egyházi bíróságok előtt a káptalan birtokait és jogait megvédje, a káptalan ügyeiben eljáró királyi emberekről és káptalani, valamint konventi bizonyságokról és azok famulusairól és lovairól gondoskodjék, a földesúri és az egyházi (tized) jövedelmeket beszedje és szétossza az előírt arányok (negyedrész a préposté, a többi pedig a kanonokoké) és (a távollevő kanonokokra vonatkozó) megkötések szerint, továbbá a káptalani jobbágyok felett bíráskodjon. A bevételekről és szétosztásukról leltárkönyvet (librum inventarium), a malombérletek hozamáról pedig jegyzéket (registrum) kellett vezetnie. Végül arról is gondoskodott, hogy a Tiszán három birtok (Palkonya, Bábolna és a vele szomszédos Tetes) határában évente a halak számára rekesztő (clausura) épüljön. Szerteágazó feladatait természetesen nem egyedül végezte. Voltak emberei, familiárisai, alkalmanként a prépost és a káptalan is adott mellé embereket. Ha például valamilyen komoly ügyben a püspököt tájékoztatni kellett, a dékán tiszteletből nem egyedül, hanem két kanonoktársával együtt kereste fel a főpapot.

38 Az alkalmi társak mellett a statútumok a dékán állandó segítőtársait: a káptalan képviseletében eljáró prokurátort (26. §), továbbá a két levéltárost (6. §) említik. Az utóbbiakat a kanonokok közül a dékánnal egyszerre évente azért választották, hogy a székesegyház felső és titkos sekrestyéjében őrzött káptalani magán- és hiteleshelyi levéltár őrei (conservatores) legyenek, és leltárt (inventarium) készítsenek az oklevelekről, hogy per esetén könnyen tájékozódni lehessen bennük. Tetemes munkájáért a dékán a káptalani jövedelmekből két kanonoki részt kapott. A bevételekből a prépost részesedése negyed, a dékáné huszad, a többi kanonoké pedig negyvened volt. A káptalan ezenkívül a Pest megyei Monor és a vele szomszédos Újfalu és Zsiger 36 DF 210147. (Egri kápt. magánlevéltára. 7—1—2-17.) Vö. Adatok IV, 155. 37 Kollányi: i. m. 43—44; Lukcsics: i. m. 7—8. 38 A conspectum reverendissimi domini nostri praelati fordulatban egyedül a kiadásban szerepel tévesen praepositi. Bár Batthyány a kiadás jegyzetében közölte kételyét, hogy itt prépostról lenne szó, mert a reverendissimus a püspök jelzője szokott lenni, Mályusz Elemér a forráshelyet a prépost és a dékán ellentéte igazolására használta fel. A székeskáptalan prépostját, miként a tárgyalt 1480. évi királyi oklevélben is tapasztalható, a venerahilis jelző illette meg. Mályusz: i. m. 114; Batthyány: Leges ÜL 541.