Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Solymosi László: Az egri káptalan dékánválasztási statútumai a XV. századból / 137–156. o.

Az egri káptalan dékánválasztási statútumai 139 dék alatt két oszlopban hierarchikus rendben (préposttól az utolsó mesterkanonokig) 30 kanonok írta alá. Nyilvánvalóan ennyi tagja volt a káptalannak.

10 A nevezetes okmányt később az újonnan kinevezett kanonokok is csaknem valamennyien ellátták aláírásukkal. Mivel a második oszlopba már csak négy újabb aláírás fért el, a többi kanonok az oklevél hátíapját vette igénybe. A nevek a beiktatás rendjében itt is két oszlopot töltenek meg. Az utolsó aláírás az 1490-es évek elejéről származik. 2./ A veszprémi káptalan 1479-ben elrendeli, hogy évente Szent Márton ünnepének nyolcadán (nov. 18.) megemlékezés legyen a székesegyház híveiről és jótevőiről, minden kanonok, javadalmas és oltárigazgató misét mondjon értük, és a szegényeket vendégeljék meg.

u 3-4./ Az egri káptalan kiadja a dékán választásával, teendőivel és jövedelmével kapcsolatos szabályzatát, amely 1480. április 25-én öt újabb cikkellyel bővül. (Lásd alább.) 5./ A vasvári káptalan 1483. december 11-én életének megreformálására statútumokat alkot.

12 6./ Kálmáncsehi Domonkos váradi püspök (1495—1501) a váradelőhegyi premontrei prépostság vagyonából 1495 és 1497 között megalapította Szent László király sírjának és Szent István első vértanú egyházának társaskáptalanát. Az új káptalan 1497 táján készíti el 15 pontból álló keltezetlen szabályzatát, melyet Kálmáncsehi Domokos kelet nélküli megerősítő záradékkal lát el. Utóda, Thurzó Zsigmond püspök a statútumok másik példányát 1508. december 15-i keltezésű záradékkal erősíti meg.

B 1.1 A pozsonyi káptalan 1521. augusztus 3-án kimondja, hogy prépostja egyben nem lehet kanonok, s a jövedelmekből a távollévők közül csak azok részesednek, akik egyetemen tanulnak, illetve káptalani engedéllyel vannak távol.

14 8./ A pozsonyi káptalan 1521. augusztus 3. után összeállítja statútumait. A részletes szabályzat, melynek első paragrafusa a káptalan 1521. augusztus 3-i szabályzatát rögzítő oklevéllel azonos, a káptalani jegyzőre vonatkozó 18. paragrafusnál megszakad. A csonka statútum (a 14. és részint a 15. §) viszonylag nagy teret szentel a dékánnak, a hiányzó részben bizonyára a méltóságokról esett szó.

15 9./ A veszprémi káptalan 1522-ben megújítja 1479-ben hozott, de 1490 őszétől meg nem tartott határozatát, amely Szent Márton ünnepének nyolcadát (nov. 18.) a megemlékezés napjává nyilvánította.

16 10 A közjegyzői jegy és záradék alatt olvasható 34 (30+4) aláírásból következtetett Békefi arra, hogy az egri káptalannak 34 tagja volt. Békefi: i. m. 44. Téves adatát ismétli Mályusz: i. m. 118. Vö. Adatok IV, 146. ü DF 201634: p. 318. (Veszprémi kápt. magánlevéltára. Számadáskönyv I.) Vö. Solymosi László: Könyvhasználat a középkor végén. (Könyvkölcsönzés a veszprémi székesegyházi könyvtárban.) (Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról. Szerk. Szelestei N. László. Bp., 1989. 99.) n Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (továbbiakban: DL) 29539. Kiadta: Békefi: i. m. 417-420. 13 A statútum mindkét záradékolt példánya megvan: DF 227563. (Pozsonyi kápt. országos lt. C. 63, F. 4, N. 11.) A Thurzó Zsigmond által 1508-ban megerősített példányról a pozsonyi káptalan 1727. szept. 28-án, majd 1811-ben hiteles másolatot készített. Az előbbi jelzete: DF 286525 (Nagyváradi premontrei lt. F. 1, N. 6.), az utóbbié: Jászói konvent házi lt. F. 100, N. 12. (A DF-ben nincs meg.) Bunyitay ezt a példányt adta ki, éspedig az első publikáció sajtóhibái miatt kétszer: Történelmi Tár 1879, 181—186, Bunyitay Vince: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig, n. Nagyvárad, 1883. 209—213. A középkorban a történeti irodalomban váltakozva használt Váradelőhegy és Váradhegyfok elnevezés közül az előbbit ismerték. Kiss Lajos: A középkori Promontorium Varadiense magyarul. Magyar Nyelv 87(1991), 327—330. 14 Dp 228154. (Pozsonyi kápt. magánlevéltára. G—1—23.) Kiadta: Knauz Nándor: Balbi Jeromos H. Lajos király tanára. (Magyar Sión 4(1966), 244—246.) 15 Uo. 246—261, 321—327. A kiadás alapját képező forrás: Pozsonyi kápt. magánlevéltára. K—1—3. (Nincs a DF-ben.) 16 DF 201634: p. 319. (Veszprémi kápt. magánlevéltára. Számadáskönyv I.)