Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Rácz György: Az Árpádok sávozott címere egyes főúri pecséteken a XIII–XIV. században / 123–135. o.

Sávozott címerek XIII—XIV. századi fóúri pecséteken 133 Elképzelhető, hogy a Hl. Andrással kötött hűbérszerződésre megy vissza az Ákos nemzetség később jól ismert kettőskeresztje.

65 Az irodalomban régebben is említették, legutóbb Szűcs Jenő emelte ki a századvégi szövetségkötés jelentőségét. Lényegét abban látva, hogy a királynak ez volt az utolsó esélye és lehetősége, hogy a tartományurak ellen összeszedje erejét. Az öt főúr befolyását térképre vetítve látható, hogy egy tudatos királyi politika kulcsfigurái voltak, az ország területének legfontosabb részeit birtokolták, mintegy elszigetelve a „hatalmasokat". A szerződések a király és a nagyhűbéresek viszonylatában a familiaritás legfelső láncszemének kiindulópontjait rögzítik.

66 Az, hogy ez a kapcsolat minden valószínűség szerint a szimbólumrendszerben is tükröződik, azon kevés példák egyike, amelyek a nyugati címerhasználat szabályozottságát

67 legalább töredékeiben próbálják követni. Eme heraldikai példa azonban éppúgy kuriózum, mint maga a szerződés, a jelenség még szinte csírájában halt el a királlyal együtt. A föntiek, ha főleg hipotézisekben is, árnyaltabb képet adnak az irodalomban eddig „hatalmi jelvényeként említett főúri címeres pecsétekről. Az eddigi kutatások alapján tisztázott volt, hogy a Xin. század elején, amikor a világi méltóságviselők oklevéladása megindul, pecsétjeiket a királyi címer mintájára alakítják. Legyen olyan, mint a királyé, kifejezve, hogy tőle kapták állami méltóságukat. A XJH. század második felétől azonban ezt fölváltja a nemzetségi címer, és ez lesz a tisztségviselők hivatali pecsétábrája. Az ekkor, vagy ezután megjelenő ún. hatalmi jelvények — jelen esetben sávozott pajzsok — véleményem szerint nem illenek ebbe az általános folyamatba, Tulajdonosaik ugyanis egyrészt a régi családi jelvényeik helyett a század eleji hivatali hatalmi jelvényt viselik tovább, másrészt családi címerükké teszik a királyi pólyákat. Az Abák esetében többé-kevésbé pontosan meghatározhatjuk a sávozott pajzs eredetét és későbbi viselésének okát is. Egy kiemelkedő nemzetségtag a királyi herceg nevelőjeként volt méltóságviselő, akinek II. András korában járt a hatalmi jelvény. Az, hogy később a nemzetségi tudat erősödésével más családokkal ellentétben az Abák nem, illetőleg később , ,cserélik vissza" nemzetségi jelvényüket, az bizonyára összefügg a család tagjainak a XHI. század második felében bekövetkezett politikai aktivitásával és ambícióival is. Ennyiben mégiscsak van kapcsolat politikai tevékenység és címerhasználat között. A jelenségnek viszont csak egyik oldala az, hogy a XHJ. szazad eleji szokást archaikusán továbbvitték, a másik az, hogy egyedül az Aba nemzetség volt jogosult továbbra is viselni a királyéhoz hasonló heroldalakot, mintegy nemzetségi jogon. Az erdélyi vajdák hivatali pecséthasználata már egy kicsit nehezebben fogható meg, főleg az adatok töredékessége és hiányossága miatt. A fennmaradt néhány pecsétből véleményem szerint mégiscsak megkockáztatható az az állítás, hogy a II. András-kori pecséthasználati szokást az erdélyi vajdák is megőrizték, illetőleg nekik is, továbbra is járt a sávozott pajzs, mintegy hivatali jogon. Nem is beszélve arról, hogy a trónörökösök erdélyi hercegsége erősíthette' a királyi családi címer — így a herceg címerének is — megőrzését Erdély tényleges urának pecsétmezőjében. Sokkal — még az előbbinél is — bizonytalanabb a helyzet a harmadik „csoport" esetében, de valószínűleg nem állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy JJL András hűbéresi körének kiépítésekor a jelek szerint tudatosan is élt a címerszimbolikában megjelenő tartalommal. Akik ilyen címeres pecséttel rendelkeztek, joggal érezhették, hogy ők a király emberei. A familiáris tehát — megkapja — átveszi ura címerét és ez nem csak az uralkodó65 Vö. 20. jegyzet. 66 Szűcs: i. m., i. h. 67 Pastoreau, M.: Traité d Héraldiqué. Paris, 1979. 366.