Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Kubinyi András: Mátyás király ausztriai kormányzata / 111–121. o.
Mátyás király ausztriai kormányzata 113 lentmondásokat talán azzal magyarázhatnánk, hogy Mátyás magát csak de facto, de nem de iure tartotta Ausztria hercegének. Ausztria tehát egy leigázott tartomány, ahogy azt a törvény nyíltan ki is mondotta. A fordulat 1487 tavaszán következett be. Már február 24-én egy magyar privilegiális nagy címében a király Ausztria hercegeként is meg van nevezve. 22 Lehetséges természetesen, hogy ezt az oklevelet is a már említett kivételekhez kell sorolnunk, amelyek említik az osztrák hercegséget, ugyanis más oklevelekből továbbra is hiányzik. 23 Mátyás magát jogilag bizonyíthatóan először március 20-án tekintette Ausztria hercegének. Ekkor a bécsújhelyi táborban cseh királyi pecsétjével megerősítve oklevelet állított ki Ludwig von der Weitmühl és osztrák titkára, Lukas Schnitzer érdekében. Ebben elmondja, hogy Ausztriát jogosan alávetette hatalmának, és ezt megerősítette neki hűséget fogadván az osztrák rendek „jobb része", így ő a tartomány ura és fejedelme (,, gewaltiger Herr und landsfiirst"). 24 Úgy látszik, hogy először a magyar király cseh kancelláriája alkalmazta az új címet rendszeresen, ugyanis a király más pecsétjeivel megerősített oklevelek még néhány hétig csak Magyarország és Csehország királyának nevezik Mátyást. 25 1487. május 2-a óta azonban az osztrák hercegi cím már szilárd alkotóeleme a király titulatúrájának. 26 Valószínűleg időbe telt, míg a kancelláriai írnokok hozzászoktak az új címhez. Az osztrák hercegi cím felvételét bizonyára összekapcsolhatjuk a bécsújhelyi táborban tartott osztrák tartománygyűléssel. Március 19-én utazott el a bécsi polgármester több tanácstaggal a tartománygyűlésre ,,zgen Ebnnfiirt". 27 így nem véletlen, hogy a király a következő napon a Weitmuhl és Schmtzer titkár számára kiállított oklevélben az osztrák rendeket említi. Kérdéses csak az, hogy miért várt a király csaknem két évig az osztrák hercegi cím hivatalos felvételével, noha Bécs elfoglalása óta már a tartomány uralkodójaként viselkedett. Csak feltételezéseink vannak erre. Valószínűtlen, hogy a rendek vártak volna az elismeréssel, hiszen már 1485 nyarán letették neki a hűségesküt. 28 Bizonyára több okkal számolhatunk, így pl. ül. Frigyes császár birodalmi gyűlést hívott össze 1487. március 18-ára Nürnbergbe. Ezen kellett volna az örökös tartományok Mátyással szembeni védelméről tárgyalni, nehogy a „német nemzet" teljesen a magyar király uralma alá essen. Amennyiben feltevésem helytáll, hogy a március 20-i ebenfurti osztrák tartománygyűlés erősítette meg Mátyás osztrák hercegi címét, akkor már ettől kezdve nem lehetett hódítónak, hanem törvényes fejedelemnek tekinteni. Ha arra gondolunk, hogy már az 1486-os birodalmi gyűlés is birodalmi segítséget szavazott meg Mátyás ellen, akkor nyilvánvaló, hogy a magyar király számára ausztriai uralma legitimitása fontos kérdéssé vált. 29 Gondolnunk kell azonban arra is, hogy nagyjelentőségű volt Mátyás számára fia, Corvin János házassága is. Már régóta tárgyaltak ez ügyben a milanói hercegi udvarral. Filipec magyar kancellár csak 1487. november 25-én kötötte meg Corvin megbízottjaként a házassá22 Dl. 38485. 23 Hiányzik pl.: Dl. 45060. (1487. március 3. Kelet helye: Ebenfurt.) — Dl. 19245. (1487. március 3. sub obsidione Nőve civitatis Australis.) stb. 24 HHStA AUR 20. 3. 1487: vnd aufsolh erobrung auch glubd, phlicht vnd verschreibung vns durch den merem vnd bessern tail der Preleten, herren, Ritter, knecht vnd der vonn Stetten getan vnd gegeben. 25 A király pl. 1487. április 7-én ,,im veid vor der Neunstat" egy welsi polgár számára salvus conductust állíttat ki a gyűrűspecséttel megerősítve: csak Magyarország és Csehország királya és nem osztrák herceg: Dl. 50318. 26 Bécsi városi levéltár (továbbiakban: WStLA), Oklevelek (továbbiakban: Urk.) 5198. 27 WStLA Oberkammeramtsrechnungen (továbbiakban: OKAR) 1/48. k. fbl. 30 v . — Vö. Schober: i. m. 130-131. 28 Vö. Perger: Matthias Corvinus i. m. 244. — Isabella Ackerl: König Mathias Corvinus. Ein Ungar der in Wien regierte. Wien, 1985, 86. 29 Karl Nehring: Matthias Corvinus, Kaiser Friedrich in. und das Reich. Zum hunyadisch-habsburgischen Gegensatz im Donauraum. München, 1975. 177—178. — Heinz Angermeier: Der Frankfurter Reichstag von 1486 in seinem historischen Zusammenhang. (Deutsche Reichstagsakten, Mittlere Reihe, I. k. Deutsche Reichstagsakten unter Maximilian I., I. k. Reichstag zu Frankfurt 1486, bearb. v. Heinz Angermeier, Göttingen, 1989. 51—57.)
