Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Körmendy Lajos: Nemzetközi levéltári kapcsolatok Európában, 1981–1991 / 97–109. o.
102 Körmendy Lajos main kívül nincs lehetőségük tapasztalat- és eszmecserére több külföldi kollégával, lévén, hogy ez az egyetlen multilaterális szervezet, melynek tagja. 5 A sikernek két oka van: egyrészt a kínált programok (konferenciák, képzés, publikációk, mikrofilmezés stb.) elég gazdagok és sokrétűek ahhoz, hogy mindenki megtalálja azt a területet, ami számára érdekes. Másrészt a CIA-nak sikerült megnyernie a legjobb szakembereket, akik annyi szakmai hasznot tudnak nyújtani a résztvevőknek, hogy érdemes a programokban részt venni. A sokrétűség és a humán tényező együttesen eredményezte azt, hogy a nyolcvanas években az európai levéltárosok legnagyobb szervező ereje a Nemzetközi Levéltári Tanács volt. 4. A NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS FŐBB TERÜLETEI 4.1 Forráskiegészítés A külföldi forráskiegészítést illetően, ami a gyakorlatban kiegészítő mikrofilmezést jelent, a levéltárak pozíciója több tényezőtől függ. Egyes intézmények feladatát pontosan meghatározza a törvény, tehát előírhatja vagy implicite megtilthatja a külföldi forrásgyűjtést, a legalapvetőbb ok azonban a korábban említett, országon belüli forrásbőség vagy forráshiány. A forráskiegészítés első fázisa a feltárás. Ez általában helybeni kutatást követel, amit kiküldött levéltáros vagy az eredeti iratokat őrző intézmény egyik munkatársa végezhet el. A feltárás célja a másolandó iratok azonosítása. A kapott válaszok szerint az elmúlt évtizedben csak kilenc ország (Andorra, Bulgária, Csehország, Görögország, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, Olaszország és Szlovákia) végzett rendszeresen feltárásokat külföldön. Figyelembe véve az elmúlt századok történelmét, nem meglepő, hogy a felsorolt országok közül hét Kelet- és DélEurópában található. A második fázis, a másolatokkészítése (és átadása) szorosan összefügg a feltárással, illetve annak eredményével, emiatt logikus, hogy néhány kivételtől eltekintve ezen a területen is ugyanazok az országok a legaktívabbak. 6 A másolatok megszerzése történhet csere keretében, amit kedvelnek a levéltárak, mert egyrészt elkerülhetik a pénzügyi tranzakciókat, másrészt mert hosszú távon biztosított a megfelelő kapcsolat. 21 ország jelezte, hogy folytatnak mikrofilmcserét egy vagy több külföldi partnerrel, közülük hatan egyezmény nélkül. Csereegyezmény kötése feltételezi, hogy mindkét félnek érdeke az egymás anyagából történő forráskiegészítés. A kölcsönösség hiánya elsősorban az oka annak, hogy a forrásbőségben lévő országok/levéltárak erősen húzódoznak a csereegyezményektől. Másolatok nemcsak csere, hanem vásárlás útján is beszerezhetők. 11 ország jelezte, hogy többé-kevésbé rendszeresen vásárolt mikrofilmeket az elmúlt évtizedben. Minden együttműködési formának megvan a legelőnyösebb szervezeti formája. A feltárás és a másolatkészítés általában bilaterális keretben történik, pedig az utóbbi — a meglévő mikrofilmek gyors és olcsó másolási technikájának köszönhetően — kínálja a multilaterális együttműködést is. Minél több másolat készül egy núkrofilmról, annál kisebb az egy kópiára jutó költség. A nyilvánvaló előnyök ellenére nagyon ritka az az eset, amikor több ország/levéltár szövetkezne közös filmezésdre. A nyolcvanas években csak két ilyen multilaterális program volt folyamatban Európában: a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban a Turcica című állagot filmezték le a balkáni országoknak és Magyarországnak, valamint 5 Tapasztalatom azt bizonyítja, hogy több válaszadó nem tud vagy elfelejtkezett arról, hogy az ország más levéltárai tagjai multilaterális nemzetközi szervezeteknek, tehát a valóságban a szám alacsonyabb. 6 Kanada és Norvégia szintén nagyon aktív a mikrofilmezésben.
