Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - Bándi Zsuzsanna: A Magyar Országos Levéltár Mátyás-kori pecsétkiállításának katalógusa : 1990. április 6.–október 6. / 57–150. o.

58 Bandi Zsuzsanna II. A Mátyás királlyal külpolitikai kapcsolatba került egyes kortársak pecsétjei (19-24) III. Világi tisztségviselők és személyek pecsétjei (25-43) IV. Városok és egyes területi önkormányzatok pecsétjei (44-73) V. Hiteleshelyi pecsétek, szerzetesrendek pecsétjei (74—98) VI. Bíborosi, érseki, püspöki, vikáriusi, plébánosi pecsétek (99—149) VII. Gemmapecsétek (150—175) Az I. csoportban Mátyás királynak összes fontosabb pecsétjét (kettős, arany, titkos, bírói, cseh királyi, osztrák hercegi, gyűrűspecsétek) bemutatjuk, Beatrix királynétól pedig az első pecsétet. Ugyanide került a Mátyás uralkodása kezdetén kibocsátott sokpecsétes oklevelek bemutatása kapcsán Szilágyi Mihály kormányzó pecsétje. Ugyanitt mutatjuk be a királyi pecséthasználat előzményeként az országnagyok, Hunyadi János kormányzó és V. László király pecsétjét. A II. csoportban III. Frigyes német-római császár, III. (Nagy) István moldvai vajda, IV. Kázmér lengyel király cseh királlyá választott fia, Ulászló, valamint Podjebrád Viktorin, Pödjebrád György fia pecsétjét, s Kázmér tescheni herceg pecsétjeit mutatjuk be. A III. csoportba a Garai László, a Mátyás megválasztásakor mellőzött főúr helyébe lépő nádor, Guti Ország Mihály pecsétjei, Zápolyai Imre nádor pecsétje, Pálóczi László és Báthori István országbírók pecsétjei, a Mátyással rokonságban álló Dengelegi Pongrác János és Vingárti Geréb Péter erdélyi vajdák pecsétjei, az 1479-es kenyérmezei győző, Kinizsi Pál temesi ispán, az alsómagyarországi részek főkapitánya, a vázsonyi páloskolostor alapítója pecsétjei kerültek többek között. A IV csoportból a koronázó város, Székesfehérvár, Mátyás szülővárosa, Kolozsvár, a vörös viasz használatát elnyerő Sopron, az elzálogosított szepesi városoktól külön szerveződő 11 szepesi város pecsétje, valamint Pápa város egyetlen, középkorból ismert pecsétlenyomata emelhető ki. Az V csoportból a garamszentbenedeki konvent Mátyás által adományozott pecsétjét, a pálosrend nagypecsétjét, a lövöldi karthausi konvent pecsétjét emelhetjük ki. Bemutatjuk többek között a fehérvári káptalan, a váci káptalan, a zágrábi káptalan, a kolozsmonostori konvent, a sági konvent, a szentjogi konvent és a turóci konvent pecsétjét is. A VI. csoportban Szécsi Dénes és Vitéz János esztergomi érsekek, Héderváry László egri püspök, Várdai István kalocsai érsek, Nagylucsei Orbán győri, majd egri püspök, királyi kincstartó, a nádori jelenlét kiküldött bírájának és Ernuszt Zsigmond pécsi püspöknek a pecsétje emelhető ki elsősorban. Számos, az egyházi középréteghez tartozó, az egyházi bíráskodásban fontos szerepet játszó vikárius pecsétjét is bemutatjuk. A gemmapecsétek közül Drági Tamás gemmapecsétjét emelném ki, aki a kúriai bíróságok egyikének élén állt egy időben mint személynök, s akinek Turóczy János Krónikáját ajánlotta, valamint Várdai Aladár egy 1486 körül kelt, magyar nyelvű levelén levő, mitológiai jelenetet ábrázoló gemmapecsétet. A pecséthasználat sokoldalú elemzéséhez még további kutatómunkára lenne szükség, egyes oklevélcsoportok vizsgálatára a pecsét és az oklevél tartalma összefüggésében, továbbá a pecsétek időbeli sorozatának vizsgálatára egyes oklevéladóknál, nemkülönben a pecséteken levő ábrázolások bizonyos horizontális vizsgálatára az egy időben működő oklevéladók esetén. Mindezt egy pecsétkatalógus keretében a rendelkezésemre álló nagyon rövid idő alatt természetesen nem tudtam elvégezni. Az eredeti oklevelek száma ebben a korszakban már elég jelentős, de a pecsétek vizsgálatánál az eredetiben fenn nem maradt, de a pecsételésre vonatkozó kitételt is tartalmazó okleveleket is figyelembe kellene venni. Az okleveles anyag e korszakból megmaradt emlékeit csak részben őrzi az Országos Levéltár, az