Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - IRODALOM - Nagybákay Péter: Vocabulaire international de la sigillographie. Roma, 1990 / 173–175. o.

173 összes verziójukkal szerepelnek. Kritikai megjegyzéseink inkább formai jellegűek, nem hiányosságokra, csak bizonyos következetlenségekre vonatkoznak. Nem következetes az érdemi oklevélszövegen kívüli oklevélrészek és a különféle feljegyzések közlési módja. Peres okmányok esetében a későbbi perfázisra utaló feljegyzések az apró betűs szövegrészben szerepelnek, a kancelláriai jegyzetek minden esetben a főszöveg végén. Az egyéb feljegyzések esetében sem egységes a gyakorlat: hol eredeti, latin szövegükkel, hol magyarul, hol a regeszta szövege végén, hol az apróbetűs apparátusban fordulnak elő (pl. 140, 185, 273, 409, 416—417,433, 448. sz.). A dátum per manus-formulában szereplő személyek, vagy egyéb névfelsorolások (szomszédok, eskütársak) is hol latin, hol magyar alakban szerepelnek (pl. 11—12, 21, 24, 35—36,44, 428, 431. sz.), latin verzió esetén zavaró, hogy felsorolásnál a nevek nem nominativusban, hanem az oklevélben szereplő esetben állnak (pl. 431. sz.). Az eredeti névalakhoz való ragaszkodás egyes esetekben túlzottnak is tűnik: a boszniai ferences vikariátus például néhol boszniai vikáriusságként (pl. 267. sz.), másutt Bosna-i vicaria-ként (301. sz.) fordul elő, de van Bosna-i vikária (!) alak is (312. sz.). Az ilyesfajta apró „hibavadászatok" folytatása azonban mindenképpen méltatlan dolog lenne, hisz ezek valóban csak kisebb jelentőségű, formai kérdések, az egyes oklevelekről pedig akár ilyen, akár olyan formában, de az összes szükséges és lényeges információt precízen közlik. Külön említésre méltó az alapos és könnyen használható névmutató is, melynek összeállításában Judák Margit és Román Éva működött közre. Nem maradt más hátra, mint hogy melegen üdvözöljük a mű megjelenését, figyelmébe ajánljuk minden középkor-kutatónak, és reményünket fejezzük ki, hogy e sorozat keretében más, az országos politikában még fontosabb szerepet játszó családok eddig még kiadatlan levéltárai is regeszták formájában napvilágot fognak látni. Köblös József VOCABULAIRE INTERNATIONAL DE LA SIGILLOGRAPHIE Roma, Conseil International des Archive/Comité de Sigillographie, 1990. 389 p. A pecséttan (szfragisztika vagy szigillográfia) a történelem segédtudományai között az egyik legfontosabb helyet foglalja el, szorosan kapcsolódva az oklevéltanhoz (diplomatika) és címertanhoz (heraldika). Sajnos erről a területről külön, önálló részletes magyar nyelvű összefoglaló munka tulajdonképpen még nem készült. Ezzel a megállapítással természetesen még a gondolata sem merülhet fel az e tudományágban végzett eddigi igen jelentős magyar publikációk lekicsinylésének. Hisz már 1902-ben megjelent Áldásy Antalnak a Ráth György által szerkesztett ,,Az Iparművészet Könyve" című úttörő művében ,,A pecsétek" c. cikke (I. köt. 309—351. p.). Kumorovitz L. Bernát e területen alapvető tanulmánya ,,A magyar pecséthasználat története a középkorban" címmel 1944-ben látott napvilágot (a Jászóvári Premontrei Kanonokrend gödöllői gimnáziumának 1943—44. évi évkönyvében, 281—361 p.), és Bertényi Iván is összefoglalta már röviden a pecséttan lényegét a Kállay István által szerkesztett „A történelem segédtudományai" c. könyvben (169—193 p.), amelyet az Eötvös Loránd Tudományegyetem adott ki 1986-ban, Budapesten. Annál naIrodalom