Levéltári Közlemények, 62. (1991)
Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - Bándi Zsuzsanna: A Magyar Országos Levéltár Mátyás-kori pecsétkiállításának katalógusa : 1990. április 6.–október 6. / 57–150. o.
A Magyar Országos Levéltár Mátyás-kori pecsétkiállításának katalógusa 105 fölött stilizált virágdísz. Körirat: S PROPRIUM IUDICIS ET IURATORU(M) CIVIUM DUARU(M) SEDIU(M). OL, DL 37665- V 8, 507 V. HITELESHELYI PECSÉTEK, SZERZETESRENDI PECSÉTEK A hiteleshelyi pecsétek az illető káptalan vagy ilyen működésre jogosult szerezetesi konvent védőszentjét vagy annak jelképét ábrázolták az esetek többségében. A bemutatott 6 káptalani, 6 konventi hiteleshelyi pecséttel kapcsolatban az jegyezhető meg, hogy használatuk pontos időhatárait az általunk megnézett szakirodalom nem közölte. Királyi rendelkezés a garamszentbenedeki konvent, az egri káptalan és a szentjogi konvent pecsétjéhez kapcsolódott. Mátyás király minden pecséttel bíró egyház és monostor fölött biztosítani akarta a királyi kegyúri jogot az 1471. évi dekrétum 18. cikkelyében foglalt rendelkezéssel. A hiteleshelyi konventek működésére vonatkozhatott az 1486. évi decretum 11. cikkelye: ,,Továbbá mivel a szerzetes apátoknak és prépostoknak, kiváltképpen pedig azok gondatlansága és hanyagsága miatt, akik a rendszabályokat meg nem tartják, azok konventjei nagyon rendetlenül, tunyán és botrányosan szoktak élni, és a levelek kiadásában meg a végrehajtások foganatosításában igen sok rendellenességet és csalárdságot szoktak elkövetni. l.§. Azért királyi felségünk akaratából, valamint a főpap urak, bárók és előkelők meg a többi országlakosok közös tanácsára elhatároztuk és végeztük, hogy jövendőre a szerzetes, főképpen pedig a pecséttel bíró konventek apátságainak és prépostságainak birtokában mások ne lehessenek, mint annak a rendnek a szerzetesei, amelyhez az illető apátságok és prépostságok tartoznak. 2. §. És hogy az apátok és prépostok összes szerzetes társaikkal együtt a rend szabályaihoz képest szabályszerű életet tartoznak folytatni." A szorosan vett szerzetesrendi pecsétek — ágostonos, ciszterci, pálos, karthausi, karmelita rendiek — a rend szervezetétől függően háromfélék lehetnek: — rendtartományi pecsét — rendi elöljárói pecsét — konventi pecsét. A szerzetesrendek nem hiteleshelyi kiadványai az illető rend saját ügyében kibocsátott oklevelén függtek vagy arra voltak rányomva: a rend confratemitásába fogadtak arra érdemes személyt, birtok- és személyi ügyekben intézkedtek. A hiteleshelyi kiadványok mint ismeretes mindig a hiteleshelyi joggal felruházott egyházi testület előtt megjelenő személyek ügyében lettek kibocsátva, akár ezek fassiójáról, akár nagybírói és királyi parancsra történt eljárásról volt szó. A hiteleshelyi pecsétek körüli visszaélésekkel függött össze, hogy 1489. szeptember . 3-án Mátyás király Peccninoli Angelo ortei püspök, pápai követ egyetértésével a Benedekrendi monostorok részére kibocsátott rendelkezésben a 6. pontban a pecsétekre is kitért: „Hogy a konvent pecsétjét biztosabban és minden gyanútól mentesen őrizhessék, azon helyhez, hol az van, 2 kulcs legyen, egyik a közösen választott szerzetesnél, másik az apátnál. Ha az apát távol van, az ő kulcsa annál legyen, akiben inkább megbízik." E csoportban mutatjuk be két székesfehérvári kanonok mint jubileumi biztos oklevelén függő pecsétet. Bár a katalógusban és a kiállításon nem szerepel, itt említjük meg Galgóci Péter, a Brünn falain kívüli Szent Bernát kolostor obszerváns ferences szerzetesének 1469. március 17-i búcsúlevelén levő papírfelzetes természetes színű viasz zárópecsétet, amelyen térdelő szerzetes látszik, kezében kereszttel (kb. 2,8x1,6 cm, DL 16820— V 8, 935)
