Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Ember Győző: A magyar királyi pozsonyi kamara zárszámadása 1542-ben / 63–143. o.

A pozsonyi kamara 1542. évi zárszámadása 73 folytatás Házi kiadások Forint IX. 2. Révay Ferenc servitora fáradozása Dobó Ferenc javainak visszaszerzésére —.24 IX. 28. Rakavy Sándor provisioja 9.40 X. 1. Jakab budai literátus scríba adóügyi levelezése 1,— 6. Chremer Farkas bécsi kereskedőtől felvett kölcsön visszafizetése. A pénz Gerendi Miklós erdélyi püspök részére kellett 200,— XI. 5. Rakavy Sándor provisioja 12,— XI. 29. Jakosith György, Horváth János másik servitora, aki Vác várának segélyt kért 3,— 29. László literátus scríba szolgálatáért 2,— XII. 7. Krayderet Lénárd magister íaber lignariust Ausztriából hivatták Lippa és Solmos vidékén naszádok készítésére, amelyek a Tiszán használhatók 4,66 11. Rakavy Sándor provisioja 12,— 20. Török Ferenc huszár segélye 10,— 25. írószer 3,75 31. László literátus scríba 4,— 31. Mihály apát Sancti Martini Sacri Montis Pannóniáé provisioja 100,— Kisserényi Ferenc segélye 100,— Kamarai servitorok és equesek segélye 16,— Bánffy Boldizsár szolgálatai 50,— A zárszámadás első fejezete második részének általam kialakított 3 részében a kifizetések összege így alakult: Futárok 84,66 forint Kiküldöttek 1134,84 forint Házi kiadások 805,19 forint Összesen 2024,69 forint Ehhez járult az elnök és 3 tanácsos fizetése 1500,— forint Ezzel együtt 3524,69 forint Ez az összeg némileg eltér a zárszámadás összesítésében szereplő 3589,64 forinttól. A különbség 64,95 forint, ennyivel kevesebb a kifizetés. A zárszámadás első fejezetének ismertetését ezzel befejezem. Említettem a pozsonyi magyar kamara zárszámadásának azt a jellegzetességét, hogy a kincstár pénzbeli bevételéről és kiadásáról nem egy összefüggő szövegben, hanem 3 külön fejezetben számolt el. Az elsőt már megismertük. A másik kettő az 1542-ben a besztercebányai országgyűlésen kivetett adóval volt kapcsolatos. Ez az adó, bár lényegében megegyezett abban, hogy a rendek az uralkodó számára szavazták meg, volt közöttük eltérés abban, hogy kikre vetették ki, valamint hogy kik hajtották be, és hogy kik kezelték és milyen célra fordították. Ez a különbség nevükben is kifejezésre jutott. Az egyiket contributionak, a másikat subsidiumnak nevezték. A contributiot a szabad királyi és bányavárosok fizették, családonként 60 dénárt. Ők hajtották be, majd az uralkodó használatára a kamarához juttatták el. A kamara kezelte, és számolt el róla.