Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Ember Győző: A magyar királyi pozsonyi kamara zárszámadása 1542-ben / 63–143. o.

FORRÁSKÖZLÉS EMBER GYŐZŐ f A MAGYAR KIRÁLYI POZSONYI KAMARA ZÁRSZÁMADÁSA 1542-BEN • Bevezetés Magyarországon a feudalizmus idején elsőrendű szerepe volt az uralkodó vagyonának, birtokainak és jövedelmeinek. Az állam ereje vagy gyengesége ezeken nyugodott. XIV. Lajos francia király mondása: ,,Az állam én vagyok", minden feudális országra, Magyarországra is vonatkozott. Sok múlott azon, hogy az uralkodónak, az államnak a vagyonát, birtokait és jövedelmeit, kik és miként kezelik. A Mohács előtti években ez a királyi kincstartónak és az általa alkalmazott személyzetnek a feladata volt. Mohács után a Habsburg uralom alá került, úgynevezett királyi Magyarországon ez a kincstárosi szervezet megváltozott, a Habsburgok országaiban és tartományaiban működő kamarai szervezet váltotta fel. Az új szervezet lényegében abban különbözött a régitől, hogy a hatáskörébe tartozó ügyekben nem egy személy, hanem egy tanácsosokból álló testület, amelynek élén az elnök állt, kollegiálisán döntött. A korábbi szervezetre az emlékeztetett, hogy a kamarát olykor kincstárnak is nevezték. A kamara, miként valószínűleg előde, a kincstartóság is tette, működéséről elszámolt az uralkodónak. A kincstartói elszámolások, vagy talán csak kimutatások készítésének rendszerességét megállapítani teljes bizonyossággal nem tudjuk, mivel csak hármat ismerünk közülük, és mindegyik töredékes. Az 1525-i csak fél év, az 1526-i pedig csupán egy hónap kiadásait tünteti fel időrendben. A bevételek nem szerepelnek bennük. Inkább letisztázott pénztárkönyvnek, mint számadásnak tekinthetők. Más a helyzet a harmadiknál, a legrégebbinél és egyben legteljesebbnél. Ez 1494 január végétől 1495 végéig terjed, egy hónap híján két év kincstári bevételeit és kiadásait tünteti fel, külön-külön. A kincstartó ebben az időben Ernuszt Zsigmond pécsi püspök volt. A két év kimutatásai részben egybefolynak, részben elkülönülnek egymástól. A bevételek és a kiadások egy részének felsorolása nem időrendi, a kiadások másik része az időrendet követi.

1 1 Történetírásunk mindhárom kimutatást (avagy számadást) közzétette, sajnos a forráskiadványoktól ma már elvárt apparátus nélkül. Adataikat több feldolgozás használta, történeti statisztikai feldolgozásukra azonban, amire szinte kínálkoznak, nem került sor. — Az 1494/95. évit Johann Christian von Engel publikálta a „Fortsetzung der allgemeinen Welthistorie" c. sorozat 49. részének bevezetésében. Halle, 1797,17—187. — Az 1525. évit Fraknöi Vilmos közölte „n. Lajos király számadási könyve" címen. Magyar Történelmi Tár XXII. Bp. 1875. 45—236. — Az 1526. évit / Chr. Engel jelentette meg „Fragmentum librí rationarii super erogationibus aulae regis Hungáriáé Ludovici n. de anno 1526" címen. Monumenta Ungarica. Bécs, 1809. 185—236 — Fenti közléseket kiegészíti Fejérpataky Lajos: U. Ulászló jövedelmeinek jegyzéke. Történelmi Tár, 1880. 167—170. Továbbá Schedius Lajos: Etwas über den Zustand der ungarischen Finanzen im Anhinge des XVI. Jh. Zeitschrift von und für Ungarn. HJ. Pest, 1803. — Itt említem meg, hogy Szapolyai János király bevételeiről és kiadásairól is maradtak fenn rövidebb kimutatások, amelyeket a Történelmi Tárban közölt iß. Kemény Lajos és D. Gy. 1889. 188—192. 1895, 570—574. 1898. 172—175. — Két feldolgozás használta a kimutatások adatait a legbőségesebben. Fraknói Vilmos: U. Lajos és udvara. Budapesti Szemle. X. 1876; FógelJózsef: U. Ulászló udvartartása. Bp. 1913.