Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - Jászay Magda: Egy humanista szemben Mátyás királlyal : Callimachus Experiens / 23–41. o.

Callimachus Experiens 33 hallgatóit, hogy a magyar király határtalan terjeszkedési vágya kielégítésére a törököt használja eszközül. Mivel saját erejében nem bízik, megvárja, míg ez lerohan és meggyengít olyan területeket, amelyeket azután nézete szerint ő könnyen hatalmába keríthet. Terve legfőbb akadályát a császárban látta, és azért támadt Ausztriára, hogy ott lefoglalja. Közben pedig engedi, hogy a török keresztény népek között dúljon, lassú pusztulásra ítélve ezeket gonosz kapzsiságában. Velence dicsőséget és tekintélyt szerezhet nevének, ha anyagi erőforrásait latba vetve megakadályozza ezt és megmenti a kereszténységet. A törökök ellen csak akkor lehet fellépni — bizonygatta — ha előbb Mátyást ártalmatlanná tették:, ,Túl korai lenne nemcsak a cselekvés, de még ennek fontolgatása is ellenük — idézi Callimachus — mielőtt el nem fojtják a magyarok üzelmeit, akik nem szemtől-szembe garázdálkodnak, mint a törökök, hanem görbe úton, cselszövényekkel taszítják titokban a kereszténység ügyét ugyanabba a hajótörésbe, amelybe amazok nyíltan sodorják."

36 Velence tekintélye — hangoztatta rábeszélően a császári követ — békére kényszerítheti Mátyást: bármilyen merész is ez és bármennyire magabiztos, tudja, hogy három ellenféllel nem mérkőzhet; ezért remény van rá, hogy megfelelő békefeltételeket lehet tőle kicsikarni. Ha pedig vonakodik, fegyverrel kell letörni, hogy ne álljon a török ellen indítandó háború útjába. A Velencét kormányzó megfontolt politikusokat azonban hiábavaló próbálkozás volt kockázatos vállalkozásba belerántani. A két hatalmas uralkodó közelükben zajló párharcában minden igyekezetük arra irányult, hogy határaik sértetlenségén őrködjenek, gondosan ügyelve arra is, hogy semlegességük hangoztatása mellett mindkét fél jóindulatát megőrizzék. Visszautasító válaszukat ezúttal is odaadó készségük kinyilvánításának udvarias leplébe burkolták. Biztosították a követeket, hogy semminek sem örülnek jobban, mint hajószolgálataikkal kimutathatják szeretetüket uralkodóik iránt; örömmel teljesítik kérésüket, hogy békét közvetítsenek a szultánnál; egyebekben mindig készek és hajlandók mindarra, amit tisztességgel és számukra megfelelő módon megtehetnek. Ami pedig a magyar királyt illeti, arra kérték őfelségéiket, „kegyeskedjenek bölcsességükben és jóságukban tekintetbe venni, hogy mivel már nagyon régóta békében vagyunk vele, és több éve nyugalomban élünk egymás között, mialatt ő semmi sérelmet nem okozott nekünk, úgy véljük, a Felségeknek sem lehet ellenére ennek a békének megőrzése... ezért esedezünk, fogadják el, hogy semmilyen más lépést nem teszünk".

37 Callimachus azonban, talán azért, hogy ne kelljen elgondolásának kudarcát beismernie, a világos állásfoglalásból másféle, burkolt értelmet is kiolvasott. Szerinte a velencei kormány azért húzódott attól, hogy elkötelezze magát Frigyes mellett, mert „úgy látta, hogy a császár kora és természete miatt nem kevesebb veszélyt rejt ennek öreges és habozásra hajló beállítottsága, mint amannak erélyes, hadi tettek vállalására és végrehajtására mindig rögtön kész egyénisége".

38 írónk lesújtó véleménye a „törődött sas" tehetetlenségéről eszerint nem változott; mindamellett a velenceiek válaszát — saját kívánságának megfelelően — úgy értelmezte, hogy nyitva hagyták az ajtót, hogy Frigyes mellé felsorakozzanak, ha látják, „hogy övéivel olyan utat választ, amelyen követni tudják, vagy követniük kell".

39 A tény azonban az, hogy a Signoria következetesen visszautasította éppúgy Frigyes, mint Mátyás szövetségi ajánlatát a másik ellen, sőt 1489 novemberében Miksa pénzkölcsön iránti kérelmét is megtagadta, mert ezt sérelmesnek találta a magyar királyra.

40 Frigyes küldöttsége ezek után dolgavégezetlen hazatért, de Callimachusnak jó alkalmat adott velencei tartózkodása meghosszabbítására a Signoria diplomáciai lépése a Portánál Kázmér király békekötésének érdekében. Míg a választ várta Konstantinápolyból, a huma36 Uo. 88. „Immature tarnen non modo actio, sed etiam cogitatio susciperetur adversus illos, priusquam reprimantur machinationes Hungarorum, qui non ut Turci directa fronte, sed oblique ac per insidiis grassantes ad idem naufragium rem Christianam occulte impellunt, ad quod Uli rapiunt manifeste." 39 Uo. 100. 40 MDE, IV. 108-110.