Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - Jászay Magda: Egy humanista szemben Mátyás királlyal : Callimachus Experiens / 23–41. o.

Caílimachus Experiens 31 emberek békés körülmények között élnek, és inkább szellemüket művelik, mint fegyvereik használatát gyakorolják. A költemény mondanivalója világos: Mátyásnak apja példájára a török ellen kell mennie: erre kötelezi a vallás és a keresztény népek védelme mint a leghivatottabb, előző győzelmeivel fémjelzett hadvezért. Különösen sürgetővé vált ez az igény, mióta Velence 1479 elején közel tizenhat évi háború után békére kényszerült a Portával, és ez felszabadult haderejét is a szomszédos területek ellen fordította. 1479 októberében Báthori István és Kinizsi Pál, Mátyás hadvezérei egy Erdélybe betört nagy török sereget semmisítettek meg; a következő esztendőben magyar csapatok a moldvai Nagy István fejedelmet segítették győzelemhez a törökkel együtt harcoló Basarab havasalföldi vajda ellen; maga a király 1480 őszén Boszniába vezetett pusztító hadjáratot, horvátországi és karintiai betörések megtorlására, míg Kinizsi Szerbiába csapott.

30 Ezek a helyi jellegű összeütközések azonban csak elhárításra szolgáltak, de nem vágták útját végérvényesen a hódító további terjeszkedésének, nem szüntették meg egy elsöprő erejű támadó hadjárat nyomasztó kilátását. Mátyás hiába ostromolta Sixtus pápát a beígért közös keresztény segélyért, a szultánnal való kiegyezéssel fenyegetődzve, ha egyedül hagyják;

31 míg végül a következő időszakban a császárral kibontakozott konfliktusa háttérbe szorította a török elleni harc ügyét. A pápa az ellenfelek kibékítésén fáradozott — sikertelenül —, hogy a magyar király figyelmét újra a délről fenyegető veszélyre összpontosítsa, és ugyanez az érdek vezette a lengyel királyt is, aki déli területeit látta veszélyeztetve a török várható terjeszkedése következtében. Az aggodalom nem volt alaptalan: 1484 július-augusztusban az oszmán haderő hosszabb ostrom után elfoglalta Moldva déli részén a kereskedelmileg fontos Kilija és Moncastro (Bolgrád) városokat.

32 Callimachusnak tehát arra kellett törekednie, hogy Mátyás királyt visszaterelje a keresztély világ védőpajzsának szerepébe és a szultánnal való kiegyezés helyett a császárral való megbékélést próbálja előmozdítani. Munkálkodásában, úgy látszik, szövetségesre talált a királynéban, aki maga is latba vetette befolyását, hogy férje és Frigyes ellentétét elsimítsa. Erre már apja és sógora érdekében is jó oka volt, hiszen Mátyás éppen ausztriai háborújára hivatkozva tért ki 1482-ben a pápával és Velencével harcban álló nápolyi király és ferrarai herceg megsegítése elől. így érthető, hogy Caílimachus őt szólaltatja meg, hogy férjét török elleni hadjáratra biztassa, ahol dicsőséget arathat — hiszen az öreg sasként kipellengérezett, tehetetlen császár nem méltó ellenfele. 1483 tavaszán valóban elterjedt a hír, hogy a király nagyszámú sereggel személyesen készül a török ellen,

33 de bizonnyal csak arról lehetett szó, hogy a Portával folyó tárgyalásokon az erő helyzetéből léphessen fel. Miután hosszú ideje hiába várta a pápa részéről annyiszor kilátásba helyezett közös keresztény összefogás megvalósulását, hiába próbált támogatást kieszközölni a német birodalmi gyűléstől, és hajótörést szenvedtek kezdeményezései, hogy ellenfeleit: a császárt és a lengyel királyt törökellenes szövetségre bírja, Mátyás 1483-ban öt évre szóló fegyverszünetet kötött II. Bajazid szultánnal, majd ezt lejártakor, 1488-ban további három évre meghosszabította. így a déli határaira nehezedő nyomás elhárulásával fegyverei erejét a nyugati hadszíntérre összpontosíthatta. Callimachusnak ezek után eredmény nélkül kellett hazatérnie küldetéséből, a magyar—török fegyverszünet következményei pedig hamar megmutatkoztak: a balkáni tartományokból indított török támadások és zsákmányoló betörések ezután fokozottabban Frigyes császár déli területei és Moldva felé irányultak. A császári propaganda sietett ezért a felelősséget a magyar királyra hárítani, Nagy István vajda pedig, miután most már nem re30 MDE, II. 394, 437, 441. IV. 338-43. 31 MDE, IV. 353-54. 32 Teleki: i.m. V. 298. 33 MDE, III. 22.