Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - KRÓNIKA - P. Szigetváry Éva–Nyulásziné Straub Éva: Békekötések és nemzetközi szerződések : a Magyar Országos Levéltár időszaki házi kiállításának katalógusa, 1989. december 20-tól / 175–197. o.

Krónika szerepel, hogy a török területeken biztosítják a keresztények szabad vallásgyakorlását, továbbá a foglyok kölcsönös kicserélését. A békét 24 holdévre kötötték. Ez a szerződés III. Károly közel kétéves hadviselésének eredményes lezárását jelentette. A királyt Virmont táborszernagy, Michael de Talman és Fleischmann hadi tanácsosok képviselték. Magyar követ — akárcsak a vasvári békekötést megelőző tárgyalásokon — ismét nem volt a követek között, minden korábbi országgyűlési határozat ellenére. 1791. augusztus 4., Szisztovó A szisztovói béke hiteles szövege nyomtatott, papír, 20x31 cm N 39 Ibse. CLad. C No 42 n. Lipót képviseletében báró Herbert császári követ vezette a béketárgyalásokat, mellette azonban ott volt a magyar országgyűlés képviseletében Eszterházy Ferenc gróf is. A török kiűzése előtti utolsó béke feltételei a következők voltak: az 1739, azaz a belgrádi béke óta kötött minden szerződést, de különösen az 1741., 1747. és 1775-ben kötötteket megerősítették; az 1784-es megállapodást megújították és a kereskedelem szabadságát az egész török birodalomban biztosítják; Kocum vára osztrák kézen marad mindaddig, amíg a törökök békét nem kötnek Oroszországgal; a törökök biztosítják a keresztények szabad vallásgyakorlását a birodalom területén; a békét a porosz, angol és holland hatalmak garantálják. 1809. október 14., Bécs A bécsi béke hitelesített szövege. A nyomtatott példányban a kéthasábos szöveg első hasábjában a francia nyelvű szöveg, a másodikban annak latin fordítása olvasható. nyomtatott, papír, 25x39,5 cm N39Lad. CadNo43 Napoleon sikeres hadjárata után, amelynek során a magyar nemesi felkelő sereg Győrnél csúfos vereséget szenvedett, Ferenc császár a monarchia nevében kötötte meg Bécsben a békét Napóleonnal. Ennek értelmében a monarchia 2000 négyzetmérföldnyi terűletet vesztett, mintegy 4 millió lakossal: Salzburgot, Illiriát, Karnioliát, Dalmáciát, Horvátországot a Száváig, Fiumét és Galíciát. Ferenc császár elfogadta és elismerte a Napoleon hadjáratai által kialakult új európai uralmi rendszert és 85 millió frank hadiköltség fizetésére kötelezettséget vállalt. IL tárló Az 1723-as törvények szentesített példánya, benne a Pragmatica Sanctio országgyűlési becikkelyezése: 1723. évi I—m. te. eredeti, papír, papír kötésében, 22x32 cm N45Fasc.Lad. M No 112 Hl. Károly király 1713-ban az örökös tartományokban, 1722-ben Erdélyben, majd 1723-ban Magyarországon iktatta törvénybe a Habsburgok nőági örökösödésének jogát. Az 1723-as törvény egyúttal kimondotta azt is, hogy a Habsburg birodalmat,,feloszthatatlanul és szétválaszthataüanul" kell kormányozni. Ezzel a magyar rendek lemondtak az állami függetlenségről. Az 1867-es kiegyezés és a közös ügyek kialakítása mint jogalapra, erre a törvényre hivatkozik. Az 1867-es kiegyezési törvények szentesített példánya, eredeti, hártya, vörös bársony kötésben, 27x44,5 cm N 45 Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc utáni Habsburg abszolutizmus az 1859-es osztrák—olaszfrancia háborúban meggyengült, majd az 1866-os porosz—osztrák háború megtörte Ausztria németországi és olaszországi uralmát. Az erősen meggyengült Habsburg-ház arra kényszerült, hogy feladja Magyarországgal szembeni beolvasztási politkáját, s keresse a lehetőséget az uralkodó osztállyal való megegyezésre. Magyarország belső helyzete is megváltozott ekkorra; az 1848-as liberális eszméket ébrentartó középnemesség gazdasági helyzete romlott, egyre inkább hajlott osztályuralma fenntartása és gazdasági helyzete javítása érdekében a kiegyezés felé. E két szándék találkozása indította meg a tárgyalássorozatot, amelynek végeredménye az 1867-es kiegyezési törvény, mely életre hívta az 1867. évi XII. tc-kel az Osztrák—Magyar Monarchiát. Az ezzel kialakított dualista rendszer alapjául az 1723-i Pragmatica Sanctio szolgált, amely szerint Magyarország és az osztrák örökös tartományok, .feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul" tartoznak a Habsburg uralom alá. Az 1867-es törvények nemcsak az új államformát határozták meg, de visszaállították a felelős magyar minisztériumokat és meghatározták az új államformából adódó közös ügyek rendezésének módját is. Ez az alaptörvény 1918-ig határozta meg Magyarország politikai és gazdasági fejlődését.